Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
NAGY BALÁZS: „A legtartósabb kétségkívül az oktatás" - Beszélgetés Székely Györggyel
kedni számos történeti iskola képviselőivel. így ismerkedtem meg eredeti formájában az Annaleskörrel. Braudellel találkoztam, azután többször Le Goff-fal, még többször Mandrou-val kerültem kapcsolatba, és más, konzervatívabb franciákkal is. Kelet- és nyugatnémet szerzőkkel, professzorokkal is volt szakmai kapcsolatom. Mindegyik iskolának megvan a maga jelentősége, egyiket sem szabad módszertanilag abszolutizálni. Akár a mindennapok története szempontjából vizsgáljuk a múltat, akár a gazdaságtörténet vagy a technikatörténet szempontjából, sok közös megközelítési lehetőség van. A nemzetiség és a nyelv, a nemzettudat és a szentkultusz történetének összefüggéseire különböző helyeken magam is igyekeztem rávilágítani. Bizakodó vagyok, hogy az aktuálpolitikai dolgok háttérbe fognak szorulni, és nem lesznek keresztes hadjáratok az egyes irányzatok között. NB: Az egyetemi hallgatók érdeklődése hogyan változott az elmúlt időszakban? SzGy: Általában az vesz föl valamilyen tárgyat, aki az iránt érdeklődik. Mégis lehetnek olyan hallgatók, akik nem érdeklődnek aziránt, amit az ember előad. Én mindig adatokból fölépített előadásokat tartottam és tartok is. Ezen nem változtatok, tehát az adatokból vezetem el a hallgatóságot a konklúziók felé. Ezt az okfejtést nagyon kevesen tudják vizsgán visszaadni és kevés olyan hallgató van, akiről azt lehet megállapítani, hogy a szakirodalomban több eltérő álláspontról is olvasott volna. Én nem tapasztalom a nagy visszaesést, amit gyakran említenek, ugyanakkor a középiskolában tanult anyag mennyiségében látok bizonyos korlátozottságot. Ugyancsak meg kell említeni, hogy az ókor ismerete - jóllehet ezt is több féléven át tanulják a hallgatók - nem mutatkozik meg, amikor az átmenet kérdéseiről beszélünk. Véleményem szerint tudatos tervezéssel ezt mind ellensúlyozni lehetne. NB: Mi a véleménye a magyarországi egyetemes történeti kutatások esélyeiről és lehetőségeiről? Mennyire van létjogosultsága önálló egyetemes történeti kérdésfelvetéseknek? Tudjuk, hogy korábban is különböző álláspontok voltak: a magyar történelemből kiindulva vizsgáljuk és szemléljük az európai történelmet, vagy saját jogon és autonóm módon lehet hozzászólni az európai történelem bármilyen kérdéséhez. SzGy: Azt hiszem, hogy az utóbbit kell követni, a megfelelő kutatási feltételekkel. Tehát az egyetemes történeti tantárgyakat így kell előadni, és legföljebb összehasonlításként belekapcsolni a magyar vonatkozásokat. A kapcsolattörténet lehet az a terület, ahol magyar és egyetemes összekapcsolódik, de ott is az egyetemes történelem az elsődleges, és legföljebb abba beépítve a magyar vonatkozás. Komoly probléma, hogy az egyetemes történethez helyi kutatások kellenek. Nem hiszem, hogy bármilyen amerikai egyetemen való hosszabb tartózkodás, annak ellenére, hogy rengeteg műtárgy és forrás került át az Újvilágba, pótolhatná a szomszéd országokban vagy Európa más területein végzett kutatásokat. Manapság több külföldi ösztöndíj van, és sokan mennek olyan országokba is, ahol az eredeti forrásanyagból nem lehet dolgozni. Tehát ennyivel én szerencsésebbnek tartom magam, mert számos helyen levéltárakban dolgozhattam, így Franciaországban, Németországban és alkalomszerűen még a Vatikánban is. NB: Mit tart a középkortudomány területén most zajló kutatások közül a legérdekesebbnek vagy ígéretesebbnek, milyen irányt, kérdésfeltevést? SzGy: Akár a gazdaságtörténet, akár az eszmetörténet területén, de más szakterületeken egyaránt nagy eredményeket lehet elérni. Budapesten kívül Szegeden is van egy igen erős középkorkutató központ, a katolikus egyetemen is, Pécsett és Miskolcon egyaránt. Én optimista vagyok a további hazai kutatások tekintetében. NB: Melyek további munkájára, publikációkra vonatkozó saját tervei? SzGy: Jelenleg elsősorban a város és mezőváros problémája foglalkoztat. A tatárjárásról is szeretnék még írni, elsősorban nemzetközi összehasonlításban. Ha ezeket befejeztem, akkor még Bánk bán történeti alakjával szeretnék foglalkozni, amit az idealizálás folytán tartok szükségesnek. Ezek a legközelebbi terveim, amelyekre gondolok.
