Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - ZSOLDOS ATTILA: Datálási problémák Árpád-kori királynéi oklevelekben

ZSOLDOS ATTILA r Datálási problémák Árpád-kori királynéi oklevelekben A magyar királynék oklevéladása a magyarországi latin nyelvű írásbeliséggel egyidős. Ennek bizonyságát láthatjuk a bakonybéli apátság elidegenített javainak 15. századi jegyzékében, amely említést tesz Szent István király feleségének, Gizella királynénak az apátság számára tett adományairól.

1 Bár a jegyzék - az abban foglalt más tételekkel ellentétben - nem tesz kifejezetten említést Gizella királyné okleveléről, az a körülmény, hogy a szöveg egyes szám első személyű névmást és igealakokat használ (me ... contulli... dedí), azt a benyomást kelti, hogy a jegyzék írója Gizella királyné - vélhetően szubjektív megfogalmazású - oklevelének felhasználásával dolgozott. Ennek valószínűségét megerősíti, hogy 1508-ban a bakonybéli monostor birtokában volt egy Gizella királyné által adományozott evangeliarium, amely a monostor kiváltságleveleit is tartalmazta.

2 Gizella kezdeményezése azonban a jelek szerint nem talált folytatókra utódaiban: az első, eredetiben is fennmaradt királynéi oklevél - Jolánta királynénak, II. András király második feleségének kiadványa - éppen két évszázaddal későbbről, 1224-ből ismeretes.

3 A királynéi oklevéladás rendszeressé válására azonban csak újabb negyedszázad múltán, a 13. század közepétől kezdődően került sor. Aligha csodálható tehát, hogy a királynéi oklevelek az Árpád-kor teljes oklevéltermésének csupán csekély töredékét alkotják: a korszakból fennmaradt oklevelek száma mintegy 10 ezerre tehető,

4 s míg ezen mennyiség közel felét - mintegy 4500 oklevelet

5 - az uralkodók bocsátották ki, a királynéi oklevelek száma - közéjük értve az ifjabb, illetve az özvegy királynék, valamint III. András anyjának, Thomasinának az okleveleit is - még úgy sem éri el a háromszázat, azaz a teljes anyag mindössze 3 százalékát, ha idesoroljuk azokat a királynéi intézkedéseket, amelyek megtörténtéről biztos tudomásunk van ugyan, ám anélkül, hogy az emléküket fenntartó forrásaink oklevélbe foglalásukra kifejezetten utalnának.

6 A királynéi oklevelek túlnyomó többsége rendelkezik datatiowdX. Ezek kisebb része az év megjelölése mellett a hónapot és a napot is megadja.

7 Az összes ismert oklevél felének datatioja. 1 Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 287 859., modern kiadása: Diplomata Hungáriáé antiquissima I. (ab anno 1000 usque ad annum 1131). Edendo operi praefuit Georgius Györffy. Bp., 1992. 120. 2 Csánki Dezső: Magyarországi bencések egy bibliographiai becsű inventariuma 1508-ból. Magyar Könyvszemle, 1881. 294. 1 Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Gyűjtemény (a továbbiakban: DL) 24 383., kiadása: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis I-XI. Stud, et op. Georgii Fejér. Budae, 1829-1844. (a továbbiakban: CD) III/1. 469. 4 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. P-IV. Bp., 1987-1998.1. 10. 5 Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I—II. Szerk. Szentpétery Imre, Borsa Iván. Bp., 1923-1987. (a továbbiakban: RA) I/1-II/4. 6 Ilyen adományokra már Gizellával kapcsolatosan is utalnak forrásaink (1232: Zala vármegye története. Oklevéltár I—II. Szerk. Nagy Imre, Véghely Dezső és Nagy Gyula. Bp., 1886-1890. II. 643.; 1318: DF 200 097.), de a 13. századi anyagban szintén találhatunk példákat, 1. pl. 1244: Árpádkori új okmánytár. I—XII. Közzéteszi Wenzel Gusztáv. Pest-Bp., 1860-1874. (a továbbiakban: ÁÚO) VII. 178.; 1271: CD VII/2. 153.; 1287: ÁÚO XII. 458.; é. n. (1300-1301 k.): Veszprémi regeszták (1301-1387). Összeállította Kumorovitz L. Bernát. Bp., 1953. 85. sz. (ez utóbbi keltére 1. 1299: Hazai okmánytár. I-VIII. Kiadják Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly, Véghely Dezső. Győr-Bp., 1865-1891. (a továbbiakban: HO) VI. 445^*50. és 1300: HO VI. 460-461.). 7 PI. 1264. nov. 11.: DF 248 144., kiadása: Monumenta ecclesiae Strigoniensis. I—

III. Ed. Knauz Ferdinánd, Dedek Crescens Lajos. Strigonii 1874-1924. (a továbbiakban: MES) I. 517.; 1271. szept. 7.: DF 282 130., kiadása: Urkundenbuch des Burgenlandes und des angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg. I-IV. Bearb. von Hans Wagner, Irmtraut Lindeck-Pozza. Graz-Köln-Wien 1955-1985. (a továbbiakban: UB) III. 276.; 1282. jan. 13.: DL 76 161., kiadása: CD VI/2. 406.