Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
NAGY BALÁZS: „A legtartósabb kétségkívül az oktatás" - Beszélgetés Székely Györggyel
Jellemző volt, hogy amikor a Magyar Tudományos Akadémia nemzetközi szerződéseket kötött a szomszéd országokkal, nemigen akadt vállalkozó a két-három hónapos utakra. Akkor engem „áldoztak föl", így vehettem részt egy három hónapos csehszlovákiai tanulmányúton, ahol Frantisek Grausszal, Josef Macekkel és másokkal születtek kapcsolatok és közös kutatások. Még nagyobb „kalandorság" volt, hogy egy Rákóczi-megemlékezés kapcsán Törökországba kellett utaznia egy delegációnak. Ezt maga Polinszky Károly miniszter, a kitűnő vegyész vezette. Szathmári István mint nyelvész, én mint történész és turkológusok kísérték. Nagy szerencsénkre elvittek bennünket Isztambulban minden műemlékbe és múzeumba; jártunk Rodostóban, és ott is, ahol Kossuth volt száműzetésben, KisÁzsiába is mélyen bementünk. Ott Rákócziról is tartottam egy megemlékezést. Azt vizsgáltam, hogy a pro patria et libertate fordulat milyen más európai szövegekben él, és milyen zászlókon található meg. Megállapítottam, hogy ez nem önálló magyar alkotás, hanem a korabeli vallási nézetekből csapódott le. Nagy merészségnek számított a kínai utam. Ide a magyar kulturális tárca vezetőjét, Darvas Józsefet és másokat hívtak meg. Darvas azonban nem tudott egy hónapot rászánni arra, hogy elutazzon Kínába, és helyette én is részt vehettem az utazáson. Abban az időben Kínában még múzeumok sem voltak, minden az eredeti helyén volt, úgyhogy a pekingi Császári Palotában még mindent meg lehetett nézni. Nekem szokásom, hogy mindenről följegyzéseket készítek, így a Kínában készített jegyzeteimet még ma is használni tudom. Ez alkalommal egy hónapot töltöttem Kínában, ahol nemcsak az akkori, hanem a régi fővárosokat is megmutatták. Láttam a Nagy Falat, azon a különböző nyelvű feliratokat, amelyek a kereskedők orientálására szolgáltak a kapuknál. Beengedtek a legnagyobb pagodákba, buddhista templomokba is. Ez óriási szerencse volt. Még ennél is különlegesebb volt, amikor Dél-Amerikába hívták meg a magyar felsőoktatás képviselőit, és a rektorom helyett én utaztam el az egyetem képviseletében. Ezúttal alkalmam volt arra, hogy ne csak a hivatalos egyetemközi kapcsolatokat ápoljam Venezuelában, Peruban és Argentínában, hanem régészeti ásatásokat és múzeumi raktárakat is láthattam. Például a híres perui aranymúzeumot, amelynek Budapesten is volt kiállítása. Az aranytárgyaknál sokkal értékesebb volt számomra a kerámiaanyag, amely a korabeli indián életmódot és kultúrát mutatja. Ezek alapján fogok a közeljövőben előadásokat tartani. Felkereshettem a híres Córdobai Egyetemet Argentínában, amely a lázadók központja volt, ahol eredeti barokk bútorok között él az egyetem. Ezek voltak a legnagyobb utazásaim, amelyek mind véletlen lehetőségekből adódtak, és így olyan helyeken járhattam, ahova különben nem juthattam volna el. Ezen szakmai utazások hatása is hozzájárult ahhoz, hogy erős egyetemtörténeti érdeklődés alakuljon ki bennem. Európában jártam a prágai egyetemen, ahol az eredeti levéltári állagok megvannak, valamint több németországi egyetemen, így az egyetemtörténetnek is számos kutatóját ismertem meg, és egy ideig az Akadémia Egyetemtörténeti Albizottságában is tevékenykedtem. Lengyel kollégák ajánlottak a Nemzetközi Várostörténeti Bizottságba, amelynek még ma is aktív tagja vagyok. Idén is voltam a konferenciájukon, és összehasonlító tanulmányokat is írtam a közép-európai városokról, a város és mezőváros megkülönböztetésének lehetőségéről. Ezekről a kérdésekről még további tanulmányokat szándékozom írni. Tehát mindennek megvan a maga személyes vonatkozása. NB: A Budapesti Történeti Múzeum főigazgatójaként betöltött szerepe logikus folytatása a művészettörténeti és régészeti érdeklődésnek? SzGy: Igen, igen. A Budapesti Történeti Múzeum kiadványainak már korábban szerkesztőbizottsági tagja voltam, tehát bejáratos voltam a múzeumba, és a főváros, amikor új igazgatóra volt szükség, engem kért föl vezetőnek. Ez a feladat nagyon tetszett nekem, és szívesen végeztem. Három nagy kiállítást említenék meg: a Nagyszombati Egyetem alapítása alkalmából rendezett egyetemtörténeti kiállítást (1985), a Buda törököktől való visszafoglalására emlékező kiállítást (1986) és a Luxemburgi Zsigmond jubileumi kiállítást (1987). A legsikeresebb a Zsigmond-kiállítás volt, arról egy kis katalógus, valamint egy nagy tanulmánykötet is megjelent. Ez volt az első olyan kiállítás,
