Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - SPEKNER ENIKŐ: A „Prédikátorok Rendjének" európai kolostoralapításai és a domonkos rendi kolostortemplomok patrocíniumai a 13. században. Előtanulmány
visszamenően. 56 Brnóban (Brünn), valamikor 1229-ben a Szent Mihály templomot ruházták át a domonkosokra, majd e köré épült fel kolostoruk. 57 Magdeburgban Szászországi Jordán rendfőnök, Konrád német tartományfőnök és Henrik kölni perjel 1225-ben a bolognai általános káptalanról hazatérőben alapított kolostort a püspök kérésére. A német tartományban (1245-ben) itt tartottak először általános káptalant. Sajnos eddig a többi német kolostornak (bár nem valamennyinek), csak a helyét és keletkezésének évszámát ismerjük, melyeket a fenti táblázatban közlünk. 58 A német tartományban - érdekes módon - a női kolostorok száma magasabb volt, mint a férfiakéi. Míg Bemardus Guidonis jegyzéke a lombardiai tartományban 1303-ig 13, a rómaiban 11, addig a németben 65 női kolostort tartott számon. 59 Nagy számuk feltehetően az e területen az egyedülálló nők körében különösen elterjedt beginizmussal hozható összefüggésbe, amelynek számos változata létezett, magában foglalta a világban egyedül élő beginát csakúgy, mint a közösségben regula szerint élő begina clausát. 60 A németországi helyzet szemléletes leírását adta 1243-ban egy angliai monostorban élő krónikaíró, Matthew Paris: „Ebben az időben, különösen Németországban bizonyos emberek - férfiak és nők, de főleg nők - a szerzetesi hivatást választották, bár annak egy könnyebb válfaját. Szerzetesnek nevezik magukat, és önmagukban fogadalmat tesznek az önmegtartóztatásra és az egyszerű életre, noha semmiféle szent reguláját nem követik, és eddig még nem zárkóztak kolostorba. Rövid idő alatt számuk annyira megnövekedett, hogy Kölnben és a környező városokban kétezerről szólnak a hírek." Tudósítását még 1250-ben is megismételte: „Németországban a férj nélkül élő nők megszámlálhatatlan sokasága gyűlt össze, akik begináknak nevezik magukat." Matthew Paris az új mozgalmat a domonkosoké mellé helyezte, s mindkettőt a vallásos élet jelentős fejleményeként értékelte. 61 Abeginák körében az eretnek tanok terjedése nem volt ritka, ezért megfelelő lelki gondozásuk fontos kötelezettséggé vált. Először a ciszterciek, majd a premontreiek, végül a kolduló rendek, de főleg a dominikánusok vállalkoztak a feladat megoldására. Tevékenységüket olyan sikeresen látták el, hogy sokan az ő indíttatásukra kolostorba vonultak, és apácaként folytatták életüket. Valószínűleg ezzel magyarázható a németországi apácakolostoroknak a szokásostól eltérő nagy száma. 62 Az európai domonkos kolostoralapítások történetét még egy országban érdemes figyelemmel kísérnünk. A lengyel provincia a németből vált ki, s 1228-ban kezdte meg önálló működését. A tartomány a szomszédságában élő nagyszámú pogány népesség miatt különösen fontos térítési területe volt a rendnek. Kolostorhálózatának kialakulásáról már jelent meg összefoglaló munka Zofia Gofubiewowa tollából, aki táblázatba foglalta eredményeit. Az ő nyomán közöljük az alábbiakban a lengyel kolostorok adatait. 63 Bár a táblázat minden lényeges adatot tartalmaz, mégsem érdektelen néhány város esetében a megtelepedés folyamatával részletesebben megismerkednünk. Krakkóban a városba éppen beolvadó egyik kis település Szent Háromság-plébániatemplomába költöztek be a prédikátor testvérek 1222-ben, saját templomot és kolostort csak az 1241. évi tatár pusztítás után létesítettek, de ezt már 56 Huml, V.: Kostel sv Klimenta na Novém Meste prazském re svetle historickoarcheologického vyzkumu. Arhaeologica Pragensia 8 (1987) 157-254. 57 Bretholz, B.\ Geschichte der Stadt Brünn. Herausgegeben vorn deutschen Vereine für die Geschichte Mährens und Schlesiens I. bis 1411. Brünn, 1911.57. 58 Analecta I. 459^t66.; Walz, P. A., O. P.: Dominikaner i. m. 12-13. 59 Scriptores vm-xix.; Walz, P. A.,0. P.: Dominikaner i. m. 15-18. 60 Mezey László: Irodalmi anyanyelvüségünk kezdetei az Árpád-kor végén. Bp., 1955. 5-17.; Érszegi Géza: Dunapentele a középkorban. Fejér Megye Történeti Évkönyve 9 (1975) 16-37.; Érszegi Géza: Szent Margit és Boldog Ilona. In: Emlékkönyv R. Várkonyi Ágnes születésének 70. évfordulója ünnepére. Szerk. Tusor Péter. Bp., 1998. 36-42. 61 Paris, Matthew: Chronica majora. IV. 278. és V. 194.; Southern, R. W: A nyugati társadalom i. m. 394-395. 62 Walz, P. A., O. P.: Dominikaner i. m. 15-18. 63 Zofia Golubiewowa: Archtektura dominikanska XIII. wieku w Polsce. In: Násza Przeszlosc Studia z dziejów Koáciofa i kultury katolickiej w Polsce. XIX (1973) 193-212. Ezúton is hálásan köszönöm Zágorhidi Czigány Balázsnak, hogy a cikkre felhívta figyelmemet, söt rendelkezésemre is bocsátotta.
