Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - SPEKNER ENIKŐ: A „Prédikátorok Rendjének" európai kolostoralapításai és a domonkos rendi kolostortemplomok patrocíniumai a 13. században. Előtanulmány
1230-ban jutottak el, ahol egyházukat ugyancsak Szent Domonkosnak emelték. 36 Spanyolországban a 13. században 42 kolostort állítottak fel, ebből 23 püspöki székhelyen létesült, 19 viszont nem. Amint azonban a bemutatott esetek már sejtetik, ez utóbbiak a 13. század második felében jöttek létre, tehát nem a koraiak közé tartoztak. E jelenség templomaik titulusaiban is megnyilvánult, a legtöbbet, tizennyolcat az 1234. július 3-án szentté avatott rendalapító tiszteletére szenteltek fel, hatot Pál apostol, hármat Szűz Mária, kettőt Jakab apostol, egyet-egyet a Szent Kereszt, Alexandriai Szent Katalin, Szent Kozma és Dámján, János apostol, Szent Anna, Szent Sebestyén, Szent Ildefons, Keresztelő Szent János, Szent Péter mártír, valamint egyet közösen Pál apostol és Szent Domonkos nevére, három viszont ismeretlen maradt. 37 Portugália első kolostora érdekes módon nem püspöki székhelyen keletkezett, bár a kezdetek némileg homályosak, valószínű, hogy 1221-ben Montejuntóban létesítették, amit már 1222-ben áthelyeztek Santarem külvárosába, Montyrasba. A Szent Domonkos nevet 1244-ben egy átépítés vagy új templom építése során vette fel, eredeti elnevezése, illetve a beköltözés körülményei nem ismertek. 38 A második a Mondego jobb partján emelkedő dombon épült, a bor- és narancskereskedelméről nevezetes királyi, illetve püspöki székhelyen, Coimbrában alapították 1227-ben, templomát valószínűleg csak 1234 után szentelték fel Szent Domonkosnak. Ezenkívül még három püspöki városban, Portóban 1238-tól, Lisszabonban 1241-től, Evorában pedig 1286-tól volt kolostoruk, e két utóbbi temploma szintén Szent Domonkos nevét viselte. A 13. század második felében összesen még két nem püspöki székhelyű, Szűz Máriának szentelt alapításuk volt. 39 Itáliát a 13. század első felében nagyjából három politikai és állami hatalom birtokolta. Északon a Német-római Birodalomtól egyre jobban függetlenedő lombardiai és toscanai városok, középen a Pápai Állam, délen pedig az 1220 és 1266 között az ugyancsak császári fennhatóság alatt álló Szicíliai Királyság osztozott a félszigeten. A két domonkos tartomány a szokásoknak megfelelően azonban nem ezeket a határokat vette figyelembe, hiszen az általuk Lombardiának nevezett provincia egyes részei egészen Közép-Itáliáig terjedtek, miután felölelte az Alpok alatti régiókat, Liguriát, Lombardiát, a Velencéhez tartozó részeket, Emeliát és Picenumot. A római, azaz etruriai provinciához Róma, Etruria, Umbria, Itália déli része és Szicília tartozott. 40 A püspöki székhelyek sűrűsége itt lényegesen nagyobb volt, mint másutt, így nem csodálható, ha a 13. század első felében - egy kivétellel - ezekben a városokban találjuk a domonkos kolostorokat. A testvérek először a legnagyobb itáliai városokban, Rómában, Bolognában, Firenzében, Genovában, Milánóban stb. telepedtek le. A rendalapító 1218 elején Rómában időzött, ahonnan társait Bolognába küldte, s ott létesült a rend első itáliai kolostora. Itt először a Mascarella kapu mellett, a kis Santa Maria Mascarella templomban telepedtek le, majd egy nemesi birtokon álló, szőlőhegyi Szent Miklós-templomot kaptak meg rendház építésére. Mivel Domonkos e kolostor falai között halt meg, és itt temették el, szentté avatását követően - feltehetően egy átépítés után - újraszentelték az ő nevére. 41 Szent Domonkos 1218-ban Rómában kezdte meg a San Sisto kolostor építését, ahová a III. Honorius pápa megbízásából egybegyűjtött szerzetesnőket telepítette be. 1220-ban engedte át az apácáknak, a szerzeteseket pedig a pápa által átadott ókeresztény Santa Sabina-bazilikába köl36 Analecta I. 60-65. 37 Hinnebusch, W. A., O. P.: i. m. 262. Ö az 1303. évi konventjegyzék alapján 48 kolostort említ. 3S Analecta I. 123., 518-521. 39 Analecta I. 123-124. 4(1 Lombardia első tartományfőnöke (1221-től) Szászországi Jordán volt, aki alig egy évvel azelőtt tette le a fogadalmat a párizsi Szent Jakab-kolostorban, közvetlenül Reginalde de Orléans halála után, akinek hatására került Jordán a rendbe, de működése alatt még nem volt beöltözött szerzetes. Szászországi Jordán írta az első rendtörténetet „Könyvecske a Prédikátorok Rendjének kezdeteiről" címmel 1232-1233 körül. Ld. Szászországi Boldog Jordán: i. m. 24-28. 41 Domonkost 1234. július 3-án avatták szentté, s a templomot 1238-ban már róla címezték. Hessel, A.: Geschichte der Stadt Bologna von 1116 bis 1280. Berlin, 1910. 410., 450., 109. j.; Meersseman, G., O. P.: i. m. 144., 156.; Analecta II. 99.; Hinnebusch, W. A., O. P.: i. m. 64-66.
