Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - SPEKNER ENIKŐ: A „Prédikátorok Rendjének" európai kolostoralapításai és a domonkos rendi kolostortemplomok patrocíniumai a 13. században. Előtanulmány
detben évenként ülésezett, felváltva Bolognában és Párizsban, 1240-től azonban már más nagyobb városokban is 2-4 éves időközökben. Az általános káptalanon a határozatokat a rendfőnök, valamint a rend legkiemelkedőbb tagjaiból álló, illetve a provinciákból delegált definitorok (diffinitorok) hozták, ez utóbbiak száma a 13. század közepén 12 volt. A rendfőnök választását a rend elektorai bonyolították az erre kijelölt általános káptalanon, ahol ilyenkor az elektori testületet a provinciális perjelek és a provinciák két reprezentáns tagja alkották, bár a kisebb provinciák kezdetben csak egy tagot küldhettek. így 1241 után 36 elektora volt a rendnek, számuk később, a tartományok gyarapodásával tovább növekedett. Az általános káptalan megváltoztathatta a rend alapszabályzatát, ellenőrizhette és leválthatta a rend bármelyik elöljáróját, akár magát a rendfőnököt is, aki - mint láttuk - választással került tisztségébe. A rendfőnök megbízatása élethossziglan tartott, hacsak nem mondott le, vagy valamilyen súlyos okból nem mozdították el. A néhány év alatt kialakuló központi irányítású, de demokratikus szervezeti keretek szintén a rend mobilitását szolgálták. 7 Domonkos azonban már az ő elképzelései és indíttatása nyomán kifejlődő struktúra kialakulása előtt, az első pápai engedély alapján szétküldte társait, hogy rendjét kiterjessze. Zseniális szervezéssel először Párizsba küldte többségüket, hogy az egyetemi városban ismertessék rendjüket, s ugyanakkor teológiai előadásokat hallgassanak. Később Bolognába, a másik igen népszerű egyetemi városba is irányított rendtagokat. Ezzel nemcsak képzésüket biztosította, hanem hatásukra számos nemzet ott tanuló fiaiból nyert meg rendje számára tanult és képzett igehirdetőket, akik azután saját hazájukban honosították meg a rendet. Mindkét városban maga is többször megfordult, s prédikációi hatására szintén sokan tették le kezébe a fogadalmat. A rend mirabili ubertate conventus Praedicatorum brevi tempore ingentique numero terjedt. 8 A rendtársak Domonkos útmutatásai alapján a nagy központokat keresték fel kolostoralapítási szándékkal s a pápa teljhatalmú megbízásával, mely az egyházmegyei vezetők hatáskörébe tartozó pasztorációs tevékenységüket támogatta a püspököknél. Az „ajánló bullák" több mint harminc példánya maradt meg Európa-szerte Szicíliától Észak-Németországig és Spanyolországtól Lengyelországig. 9 Bár sok helyen csak küzdelmek árán és fokozatosan tudott a rend megtelepedni, a felelősségteljes püspökök hamar felismerték, hogy kevéssé képzett papságukra jótékony hatással vannak a segítségükkel megalakuló házak, majd konventek iskolázott tagjai. A szerzetesek elsősorban az eretnek tanokkal fertőzött városi szegények körében hirdették az Igét, ezért házaik mindig a városokban s először többnyire azok peremén találhatók, annyira, hogy sokszor kolostoruk elhelyezkedéséből az akkori városhatárokra is lehet következtetni. A megalakult rendház konventté - az általános káptalan vagy a tartományi káptalan engedélyével - csak akkor válhatott, ha benne legalább 12 szerzetes, köztük 10 pap élt és működött. 122l-re már mintegy 25-30 kolostor létesült különböző országokban. Az egyes házakat, illetve konventeket úgynevezett provinciákba, azaz tartományokba osztották, amelyek élén a tartományi perjel állt, s a tartományi káptalanok hoztak határozatokat a területükhöz tartozó kolostorok ügyeiben. Bernardus Guidonis, a 14. század elején alkotó (fl331) rendtörténész szerint az egyes provinciák kialakítása már 1220-ban megtörtént, mások ezt az 1221-ben Bolognában öszszeült második általános káptalanhoz kapcsolták. A tartományokra osztás - a rend sajátos céljának megfelelően - nem az állami és egyházmegyei határok, hanem az egyes nagyobb etnikai régiók szerint történt. így fordulhatott elő, hogy az Ibériai-, azaz a Pireneusi-félsziget egy Hispánia provinciát kapott, holott több államból állt, vagy hogy a Német-római Birodalom két városa, Lyon és Metz 7 Acta Capitulorum Generalium Ordinis Praedicatorun I—II. (Monumenta Ordinis Fratrum Praedicatorum Historica III-IV.) Ed. Reichert, B. M., O. P. Romae, 1898-1899. I. 1-2.; Cronica Ordinis Praedicatorum ab anno 1170. usque ad 1333. (Monumenta Ordinis Fratrum Prcdicatoaim Historica II/1.) Ed. Reichert, B. M., O.P. Romae, 1897. 23-36. (a továbbiakban: Acta Capitulorum Generalium I— II.); Walz, A., O. P.: Compendium históriáé Ordinis Praedicatorum. Romae, 1930. 72-98.; Hinnebusch, W. A., O. P.: i. m. 80-87., 128-133., 169-250. 8 Analecta I. 192. 9 Koudelka, V.J., O.P.A. m. 46.
