Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - FONT MÁRTA: A dinasztikus uralom és az „országhatárok" alakulása Közép- és Kelet-Európában a 10-12. században
tárok, amelyek főleg all. század során többször módosultak. Az egy-egy dinasztia uralma alatt álló központok belső hatalomszervezési bizonytalanságai teremtettek lehetőséget a szomszédos nagyhatalmak beavatkozására. Cseh, lengyel és kijevi területen mindenütt sor került egy-egy ún. „végrendelet" megfogalmazására, amely az öröklés rendjét próbálta volna szabályozni - rövid távú megoldásokat eredményezve. Mindhárom területen a területi-hatalmi megosztásnak élt egy korábbi tradíciója, amelyet az ún. testamentumok konzerváltak. Úgy tűnik, Magyarország ebből a szempontból kivétel volt. Bár egy korábbi hatalommegosztó tradíció jeleivel itt is találkozunk (ducatus), de forrásaink azt mutatják, hogy nem kapcsolódott hozzá stabil területi hagyomány. A nagyhatalmak részéről Magyarországot is érték támadások, de mind a 11. századi német, mind a 12. századi bizánci támadásokat sikerrel verte vissza; csak átmeneti területi veszteségeket könyvelhetett el, és a birodalmak tényleges politikai befolyása nagyon rövid időre korlátozódott. A bizánci katonai támadások a Kijevi Ruszt elkerülték, all. században inkább a Rusz fejedelmei léptek fel támadólag vele szemben, a Ruszt hódítás nem fenyegette, valódi veszélynek volt azonban kitéve a szomszédos steppei nomád népek (besenyők, kunok) részéről. Itt a határvédelem megszervezésével, majd egy sajátos modus vivendi kialakításával (egyik-másik fejedelemséggel katonai együttműködés és dinasztikus kapcsolatok alakultak ki) a Rusz sikerrel vette fel a harcot. A steppei támadások Magyarországot is elérték 1068-ban, 1091-ben. 39 Ezeket a támadásokat a magyar királyság ugyancsak visszaverte. 39 SRHI. 366-370., 414-415.
