Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - FONT MÁRTA: A dinasztikus uralom és az „országhatárok" alakulása Közép- és Kelet-Európában a 10-12. században
és Oldfich (Udalrich, 1012-1033) II. Henrik császárhoz menekültek. 23 A helyzetet kihasználta a lengyel Boleslaw Chrobry, és betört a cseh területre (és Magyarország északi részére is). II. Henrik előbb Jaromírt, majd Oldfichot támogatta; a lengyel Boleslaw terjeszkedése ellen pedig az adófizetés megtagadása miatt lépett fel. II. Henrik itáliai hadjárata idején (1014) ismét cseh-lengyel konfliktus alakult ki. 24 A konfliktusok sorozata jól mutatja, hogy a szűken vett hatalmi központokon túl egyik dinasztia „országa" sem alakult ki, a közöttük levő határok bizonytalanok, gyakran - az erőviszonyoktól függően - változók. A Pfemysl és a Piast uralkodók között mind a morva, mind a sziléziai területek hovatartozása kérdéses volt. 25 A hatalmi rivalizálás a császári beavatkozások sorozatára teremtett „jogcímet" és a birodalom terjeszkedésére lehetőséget. Cseh területen I. Bfetislav (1034-1055) uralma jelentett egy stabilabb korszakot. Bfetislav hatalomra kerülése 26 után alávetette magát a német befolyásnak, majd 1039-ben a lengyel területen kirobbant pogány lázadást és a császári trónon való váltást egyaránt kihasználva, egészen Gnieznóig hatolt csapataival, ekkor kerültek Szent Adalbert relikviái Prágába. Bfetislavnak a birodalomtól való szoros függése megnyilvánult abban, hogy sorozatosan jelen volt a birodalmi gyűléseken (1043, 1046, 1048, 1054), és csapataival részt vett a Magyarország elleni támadásokban (1044, 1051, 1052). A Bfestilav-kori stabilitás eredményezte a trónöröklés szabályozásának kísérletét, amelynek előzménye az volt, hogy all. század első felében eldőlt: a morva területek a cseh fejedelem érdekszférájába tartoznak. Bfetislav fiai - előbb IL Spytihnëv (1055-1061), majd II. Vratislav (1061-1092) - ennek megfelelően vették birtokukba a hercegi uralmat. Ami nem változott, sőt megszilárdult: a cseh terület stabilan a Német-Római Birodalom részévé vált, helyzete a birodalmat szegélyező grófságokéhoz lett hasonló. 27 II. Vratislav személyére szólóan elérte ugyan a királyi címet (1085-1092), de át nem örökíthette. Mindez az invesztitúra idejének küzdelmei közepette változott: IV. Henriknek 1075-1087 közötti években nyújtott katonai segítség 28 fejében nyerte el a királyi címet. A császár által jóváhagyott koronázásnak különösen a lengyel helyzettel összevetve emelhetjük ki a jelentőségét: Vratislav a koronázáskor a lengyel királyi címet is viselte! 29 A birodalomban uralkodó megosztottságot Vratislav kihasználta, és a rövid időre ellenőrzése alá vonta Lausitzot, Meißen környékét és a szomszédos bajor területek egy részét, de hosszú távon ez nem eredményezett területi gyarapodást. Végső soron Csehország és a birodalom viszonya nem változott. Nem változott a 12. század első felében sem, amikor hosszan tartó belső hatalmi válságot élt át a cseh fejedelemség. 1147-ben a Szentföldre vonuló III. Komád császár seregében jelentős cseh kontingenst találunk. 30 A birodalmon belül a dux Boemie helyzete megerősödött. A császárral való szoros együttműködés meghozta gyümölcsét: a 12. század legvégén (1197) I. Pfemysl Ottakar örökletes királyi címet nyert el. Ezzel együtt a regnum Boemorum nem lett független, de a birodalmon belüli pozíciója és presztízse feltétlenül emelkedett; a 13. század során a német fejedelmekkel egyenrangúvá vált. 31 I. Mieszkónak a 990-es évekre kialakult országát I. Boleslaw (992-1025) rövid idő alatt Cosmas Pragensis Chronica Boemorum. (a továbbiakban: Cosmas) MGH SS Nova Series 2. München, 1995. 73-79. (I. 37-52.); Die Chronik des Bischofs Thietmar von Merseburg, (a továbbiakban: Thietmar) MGH SS NS 9. München, 1996. 408^110. (VII. 10-11.) Cosmas, i. m. 30. (I. 13.); Thietmar, i. m. 408-410. (VII. 10-11.) Hoensch, Jörg K.: Geschichte Böhmens. München, 1987. 50-52. Cosmas, i. m. 78. (I. 42.) Hoensch: Geschichte Böhmens, i. m. 56., 61-62. Cosmas, i.m. 141-142. (II. 39.) Cosmas, i. m. 135. (II. 37.): „ducem Boemorum Wratizlaum tarn Boemie quam Polonie prefecit et inponens caputi eius manu sue regalem circulum.."; Hoensch: Geschichte Böhmens, i. m. 65. Hoensch: Geschichte Böhmens, i. m. 70. Csehországra 1. összefoglalóan: Hoensch: Geschichte Böhmens, i. m. 50-56., 61-68., 71-79.; Tfestik, Dusan: Pocatky Premyslovcù. Vstup Cechû do dèjin (530-935). Praha, 1997. 437-440.; Zemlicka, Jozef: Cechy v dobé knízecí (10341198), Praha, 1997. 35-41., 70-71., 104-140., 221-240.
