Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)

Európai középkor - Magyar középkor - OLAJOS TERÉZ: Az avar továbbélés kérdéséről

görög kifejezés nem az avarság teljes megsemmisítését (kiirtását) jelenti, ahogyan azt egyes kutatók korábban értelmezték,

12 hanem csupán a bolgároknak az avarok felett aratott elsöprő katonai győzelmét jellemzi. Keleten bizánci források, egy ismeretlen nevű 9. századi historikus müve

13 és egy belőle merítő 10. századi krónikás

14 említi az avarokat zsoldosokként

15 Krum kán 811. évi Bizánc elleni háborújában, illetve a bolgár kán hadinépének részeként'

6

, amikor 814-ben Konstantinápoly ostromára készült. Nyugaton pedig a latin nyelvű évkönyvek

17 tesznek újra meg újra említést a Nagy Károly által Nyugat-Pannóniában 805-ben létrehozott avar kliensállam népéről.'

8 Utoljára a 822-es évnél említi az Annales regni Francorum, hogy az avarok küldöttei részt vettek a birodalmi gyűlésen Frankfurtban. Az avar történelem ma legrészletesebb (az írott és régészeti forrásokat egyként felhasználó) feldolgozásának szerzője, Walter Pohl ezt az évet tekinti az avar történelem végének, olyannyira, hogy még könyve címében is szerepelteti.

19 A 822 utáni avar továbbélés kérdésköréhez kívánok a továbbiakban hozzájárulni a görög és latin nyelvű kútfők vallomásainak segítségével. 2. Az általam összegyűjtött és vizsgált görög nyelvű források egy része, nevezetesen egy, a 9. század elején (806-815 között?)

20 szerkesztett püspökséglista (Notitia episcopatnum),

2] egy, a római, konstantinápolyi, alexandriai, antiochiai és jeruzsálemi patriarchákhoz tartozó területeket és népeket regisztráló mű (Additio patriarchicorum thronorum),

22 valamint a 12. században élt Neilos Doxopatrés munkája (Notitia patriarchatuum)

23 arról tanúskodik, hogy a 9. századi görögül beszélő világban a római pápa fennhatósága alá tartozó keresztény népként tartották számon az avarokat.

24 Szerepelt az avarság a bibliai Teremtés könyvét és 12 Az igen elterjedt érvelést összefoglalja Váczy Péter: A frank háború és az avar nép. Századok 108 (1974) 1041-1043. 13 Ennek a munkának egyik töredékét Dujcev, I. adta ki: La chronique byzantine de l'an 811. In: Travaux et Mémoires 1. Paris, 1965. 205-254. Másik részlete csak elavult kiadásban olvasható: Leonis Grammatici Chronographia ex recognitione Bekkeri, I. Bonn, 1 842. 333-362. Ld. még Grégoire, H.: Un nouveau fragment du „Scriptor incertus de Leone Armenio". Byzantion 11 (1936) 417-427.; Kazhdan, A.: Scriptor incertus. In: The Oxford Dictionary of Byzantium. Editor in chief: Kazhdan,A. New York-Oxford, 1991. 1855-1856. 14 Pseudo-Symeon müve szintén a Bonni Corpus elavult kiadásában lelhető fel: Theophanes continuatus, Ioannes Cameniata, Symeon Magister, Georgius Monachus ex recognitione Bekkeri, I. Bonn, 1838. 601-760. 15 praOcoaáuevoi ' Aßapouc 212. Ed. Dujcev, I. Ld. még Olajos T.: ATGF 44-61. 16 b Kpoûuoç EcrcpctTsuciev Xaov noXuv auvaôpoicraç xcu touc'Aßapeic Kai naaaq Zx^aßiviac 347. Ree. Bekkeri, I.; Ld. még Olajos T: ATGF 62-69. 17 Pl. Annales regni Francorum a 8. jegyzetben i. kiad. 119 -120., 135., 159.; Annales Mettenses priores Ed. Simson, B. Scriptores rerum Germanicarum in usum scholarum ex MGH separatim editi 10. Hannoverae et Lipsiae, 1905. 93.; Annales Maximiniani ed. Waitz, G. MGH Scriptores XIII. Hannoverae, 1881. 23., 25.; Annales Lobienses Ed. Waitz, G. MGH Scriptores XIII. Hannoverae, 1881. 231.; Annales Iuvavenses maiores Ed. Breslau, H. MGH Scriptores XXX. 2. Hannoverae, 1934. 738. 18 Annales regni Francorum: a 8. jegyzetben i. kiad. 119-120.: „capcamis [...] imperatorem adiit, postulans sibi locum dari ad habitandum inter Sabariam et Carnuntum. " Vö. Annales Mettenses priores: a 17. jegyzetben i. m. 93.; Annales Iuvavenses maiores: a 17. jegyzetben i. m. 738.; Annales S. Emmerami maiores Ed. Breslau, H. MGH Scriptores XXX. 2. Hannoverae, 1934. 739. 19 Pohl, W.: Die Awaren. Ein Steppenvolk in Mitteleuropa 567-822. n. Chr. München, 1988. 20 Olajos T.: ATGF 73. 21 Hieroclis Synecdemus et notitiae Graecae episcopatuum. Accedunt Nili Doxopatrii notitia patriarchatuum et locorum nomina immutata. Ex recognitione Parthey, G. Berolini, 1866 (Reprint 1967). 138-145. A bennünket érdeklő hely: 138..2-139..15.; Olajos T: ATGF 73 -82. 22 Sakkelion, I.: naxpiaKn, ßißXio0riKr| ... povfjç xoû'Ayíou ... ' Icoávvou OeoÀoyou. Athén, 1890. 38-39; vö. Olajos T: ATGF 83-84. 23 Parthey, G: a 21. jegyzetben i. kiad. 265-308; az avarokat említő hely: 269,13 és 270,26. Vö. Olajos T: ATGF 85-87. 24 Egykorú latin nyelvű források valóban szólnak az avarok keresztény hitre térítéséről; ld. pl. Annales regni Francorum: a 8. jegyzetben i. kiad. 96., 98., 119-120.; Conventus episcoporum ad ripam Danubii Ed. Werminghoff, A. MGH Legum Sectio III. Concilia. Concilia aevi Karolini I. pars 1. Hannoverae, 1906. 172-176.; Alcuinus: Epistolae No. 99., 107., 110-113., 118., 146., 184., 185. MGH Epistulae IV. Epistulae aevi Karolini II. Ed. Dümmler, E. et alii. Hannoverae, 1895. 143., 153., 157., 159., 162., 163., 173., 235., 309., 310.; Annales Maximiniani: a 17. jegyzetben i. kiad. 22.; Annales Mettenses priores: a 17. jegyzetben i. kiad. 93.; Annales Iuvavenses maiores: a 17. jegyzetben i. kiad. 738.; Annales