Erdei Gyöngyi - Nagy Balázs szerk.: Változatok a történelemre, Tanulmányok Székely György tiszteletére (Monumenta Historica Budapestinensia 14. kötet Budapest, 2004)
Európai középkor - Magyar középkor - SÁGHY MARIANNE: A lerinumi Paradicsom: szerzetesség az 5. századi Provence-ban
az örök béke eljöveteléig mocsoktalanul megőrzi a két szubsztanciát, melyek boldogan egyesülnek ott, ahol a szentek vigadnak dicsőségükben, és ujjongnak nyugvóhelyükön, a szállásukká vált testben: ennek ismerős tagjait, melyeknek igazságot szolgáltattak, felismerik megszokott helyükön. Viselkedjetek tehát így: ezt az örökséget hagyja nektek kedves Honoratusotok: utolsó lélegzetével arra hív fel titeket, hogy a Mennyei Királyság örökösei legyetek." 48 Honoratus üdvözülése nem kétséges: személyét és sírját isteni kegyelem tüntette ki, halála után az angyalok kara és a szentek kórusa vezeti a mennyországba, ahol hatékony pártfogója lesz az arles-i híveknek és a lerinumi szerzeteseknek: „Ahogy tagjai elerőtlenedtek, lelkét újfajta kegyelem öntötte el. (...) Az angyalok kórusa vitte magasba szent, nagylelkű, őszinte lelkét, melyet nem érintett a világ. (...) Mivel egész életében lelki életet élt, élettelen teste kegyelemmel volt teljes. (...) A sírjánál jelen levő kegyelem nem kis bizalommal tölt el minket: akinek csontjait itt eltemettük, annak mennybeli pártfogására számítunk". 49 Honoratus egész élete bizonyítja, hogy az isteni kegyelem munkálkodott benne. Am annak ellenére, hogy a Sermo mindvégig egy határozottan saját akaratából cselekvő embert állít elénk, Hilarius nem cáfolja az ágostoni kegyelemtant. Ágoston szerint ahhoz is isteni kegyelemre van szükség, hogy a jót válasszuk, hogy lelkünkben meginduljon valami, ami a jóra visz bennünket. Az első lökés Istentől származik. Hilarius a kegyelem elsőségének kérdését nem firtatja, sőt kijelenti, hogy a kezdeti lökés Honoratus pályáján is Istennek volt köszönhető: Honoratus Isten segítségével lett az, ami lett: ^eruat iuuante Deo baptismum". 50 A kegyelemről folytatott vitában Hilarius tehát egyfajta „középutas" megoldást népszerűsít a lerinumi szerzetesek és az arles-i hívek között Honoratusról szóló prédikációjában. 51 Apát utóda, Faustus 434-ben már az ágostoni nézetekkel ellentétes véleményeket is megfogalmaz, egy másik szerzetes, Vince pedig egyenesen Pelagiuséra emlékeztető doktrínák mellett tör lándzsát. A provence-i szerzetesek „félpelagianus" elképzeléseit csak arles-i Caesariusnak sikerül összebékítenie az augusztiniánus tanokkal. Caesarius 490-tól lerinumi szerzetes, 503-ban követi Honoratust és Hilariust Arles püspöki trónusán. Az 529-ben tartott orange-i zsinaton Caesarius megerősíti a kegyelem elsőségét, de leszögezi azt is, hogy „Krisztus segítségével és közreműködésével minden keresztény hittel munkálkodhat lelke üdvösségén". 52 48 Sermo Sancti Hilarii de uita Sancti Honorati, 32, 4-6. 49 Sermo Sancti Hilarii de uita Sancti Honorati, 33, 1.; 34, 3.; 35, 3. 50 Sermo Sancti Hilarii de uita Sancti Honorati, 5, 2. 51 M. Labrousse: Saint Honorât, fondateur de Lérins et évêque d'Arles. Bégrolles-en-Mauges, Abbaye de Bellefontaine, 1995. 75-98. 52 Concilia Galliae 511-695. Ed. C. de Clercq. (Corpus Christianorum Series Latina 148A) 1963. 76.
