F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)
Instar prologi
Instar prologi Dr. Kubinyi András akadémikus, Kubinyi tanár úr 75 éves. Nehéz dolga van annak, aki tanítványaként ezen alkalomból köszöntőt akar írni. Nem azért, mintha ne lenne miről szót ejteni, ne lennének emlékek, a későbbi tudományos munkát meghatározó élmények. Éppen ellenkezőleg: ha számba akarnánk venni, mit is tanultunk egyetemistaként és azután is a Tanár úrtól, a szerteágazó és terjedelmes felsorolás szétfeszítené egy köszöntő kereteit. Éppen ezért engedtessék meg, hogy tárgyilagos leltárkészítés helyett a tanítványok szubjektív szempontjai szerint válogatva elevenítsünk fel emlékeket. Péntek, 15 óra 30 perc. Jónéhány régészgeneráció számára ez az időpont a Kubinyi-szeminárium kezdetét jelentette. Nehéz ezeknek az óráknak a hangulatát visszaadni, mert mindenkinek más élmény volt a legemlékezetesebb. Kinek az első „igazi" dolgozatról adott értékelés, kinek egy tartalmas vita, kinek egy cigarettafüstbe burkolózva előadott anekdota volt a legmaradandóbb. De ezeken tanultuk meg a szakmát, itt formálódott a „Kubinyi-iskola" sajátos stílusa, amely a történész mesterség és a régészet szerves egységét, szintézisét képezte. Még évekkel ezelőtt az ELTE egyik, azóta elhunyt tanára mesélte, hogy amikor Kubinyi András bekerült a Régészeti Tanszékre, és először kellett meghirdetnie az óráit, egyre-másra írt ki olyan, a középkortudomány körébe tartozó segédtudományi órákat, melyekkel addig lényegesen ritkábban találkozhatott az egyszerű régész hallgató. Már akkor sem volt mindenkinek egyértelmű, hogy mindez hasznos és szükséges. Mégis az évek folyamán az oktatás szerves részévé lett a paleográfiától a kormányzattörténetig minden, a középkor kutatói számára lényeges történeti segédtudomány. Hasonló rendszerességgel tértek vissza az egyes félévek főelődásainak témái is a X. századtól a törökkorig, a várak régészetétől az anyagi kultúráig. Ez utóbbi, mint a Tanár úr saját tudományos munkájának egyik súlypontja, különösen nagy hangsúlyt kapott. Nem csak a kifejezetten e témának szentelt két félévben esett róla szó, hanem szinte minden más témával kapcsolatban is. Az anyagi kultúra - ha tetszik életmód és mentalitástörténet - oktatásán keresztül tanultuk meg, hogy a középkor régész vagy történész kutatója számára egyformán fontos az írott forrás, a régészeti lelet és a képi ábrázolás. Az első vizsga „a Kubinyinál" valóságos megpróbáltatás volt, ahol nem csak az idősebbekkel együtt kellett az embernek elsőévesként helytállni, hanem még azt is természetesnek és magától értetődőnek vette a vizsgáztató, hogy a külföldi (német, francia, angol, esetleg más nyelvű) szakirodalmat is gondosan áttanulmányozta a szépreményű régészpalánta. De ha mindezt sikerült túlélni, nem egy nagyon is emberi emlék is került az ifjúember tarsolyába: Negyven fokos hőség, a párkányi templom déli harangszavát hozza szél, amikor megjelenik a Régészeti Bizottság a Vitéz Palota ásatásán, élén a Professzor úrral. Aki, amint ezt minden ásatáson
