F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)

VÉGH András: Visegrád város kárhozatos szabadságairól

évente jelképes összeget, 40 fl cenzust fizetniük. Megkapták a vámmentességet is, de a harmincad fizetése alól csak tíz év időtartamra mentette fel őket a király. Az utolsó, hetedik pont, amelyben a király megerősíti a város korábbi szabadságait bizonyítja, hogy Visegrád rendelkezett a Mátyást megelőző uralkodóktól kapott kiváltságlevelekkel is, amelyek azonban sajnos nem maradtak ránk.

10 Egyébként Hans Klein bártfai polgár Visegrádra költözését nem csak a bártfai tanács nehezítette meg. Ahhoz, hogy a városba költözhessen, visegrádi ingatlant is kellett szereznie. A Kovachich-féle formularium kötetbe másoltán maradt fenn egy 1475 körül keletkezett oklevél, amelyben István patikáros, budai polgár özvegye, Katalin tiltakozott az ellen, hogy a király az ő visegrádi házát Bártfai Jánosnak adományozta.

11 Eszerint az ekkor már Budán lakó polgárasszony még számon tartotta visegrádi háztulajdonát, ha nem is túlságosan törődött vele. Nem tudni, mi lett a tiltakozás eredménye. Gyaníthatóan nem sok, hiszen a király a házak karbantartásának elmulasztása miatt elkobozhatta a városokban tulajdonosaiktól házaikat, amint Mátyás éppen ez időben Budán cselekedett ugyancsak a város fejlesztése céljából.

12 Végezetül állítsuk egymás mellé az 1474-ben a Visegrádra költöztetni kívánt szászok kiváltságlevelének és a feltehetően nem sokkal később keletkezett, a bártfaiakhoz írt levélben ránk maradt kiváltságlevélnek a szövegét. Ha az oklevelek arenga-it összehasonlítjuk, láthatjuk, hogy szinte azonos szavakkal indokolják meg a király rendelkezéseit. A város „a korábbi zavaros időkben teljesen elhagyatottá vált" mondja az egyik oklevél, míg a másik romokról és elhagyatottságról ír, amelybe a város a korábbi időkben jutott. Források hiányában nem ismerjük a XV. század elején még virágzó város pusztulásának körülményeit, ezért elsősorban a század közepének zavaros politikai viszonyaira szokás gondolni, mint a pusztulás előidézőiére. A polgárok és az udvar előkelői elköltöztek, üresen hagyva hátra száz-százötven éve épült házaikat, palotáikat. A visegrádi rezidenciájával az 1470-es évek közepétől egyre többet törődő király figyelmét nem kerülte el, hogy „a jeles hely, amely felségünknek nagyon kedves" újra lakosokkal népesedjék be. Első intézkedése, amellyel a száz erdélyi szász jobbágycsaládot próbálta Visegrádra költöztetni nem tudjuk, milyen eredményt hozott, csak következtethetünk rá, hogy feltehetően nem túl sokat. A későbbiekben ugyanis egyáltalán nem hallunk a Visegrádra költözött szászokról, a most ismertetett másik kiváltságlevél pedig bizonyítja, hogy a király rövid időn belül újabb intézkedést határozott el, hogy Visegrád városba mesterségesen életet leheljen. A példa nélkül álló, és mások jogait súlyosan sértő kiváltságlevél hatálya nem élte sokkal túl az uralkodót, az abban adományozott szabadságokat eltörölte az 1498-ik évi országgyűlés határozata, hatása azonban tartós maradt, hiszen Visegrád városába újra lakosok költöztek, és régi szabadságaik birtokában maradtak egészen a törökkor háborúiig. A példa nélkül álló, és mások jogait súlyosan sértő kiváltságlevél hatálya nem élte sokkal túl az uralkodót, az abban adományozott szabadságokat eltörölte az 1498-ik évi országgyűlés határozata, 10. A város történetére nézve még mindig alapvető: WENZEL Gusztáv: Visegrádnak egykori fénye és dicsősége. Századok 2. (1868), továbbá: VIKTORIN József: Visegrád hajdan és most. Pest 1872; CsÁNKI Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. Budapest 1890. 11-12; DERCSÉNYI Dezső-HÉJJ Miklós: Visegrád. In: Pest megye műemlékei. II Budapest 1958. 396-400. In: Pest megye műemlékei I. Szerk. Dercsényi Dezső. Budapest 1958. 79-81; újabban: Tringli István: Pest megye a késő középkorban. In: Pest megye monográfiája 1/2. Szerk. Zsoldos Attila. 110-113. A szakirodalomban felmerült az a nézet is, hogy a város esetleg nem is rendelkezetett kiváltságlevéllel. SZŐKE Mátyás: Adatok a középkori Visegrád történetéhez és helyrajzához. In: Középkori régészetünk újabb eredményei és időszerű feladatai. Szerk. FODOR István, SELMECI László. Budapest 1985. 289-290. Ezzel szemben Tringli István a korabeli analógiák alapján elképzelhetetlennek tartotta, hogy a város ne kapott volna kiváltságlevelet a királytól. Tringli i.m. 111. 11. KOVACHICH, Martinus Georgius: Formulae solennes styli. Pest 1799. 331. 12. CsÁNKI Dezső: Mátyás király mint városépítő. Századok 38 (1904). 297-412.