F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)
VÉGH András: Visegrád város kárhozatos szabadságairól
telepíteni, hiszen akkor rájuk is vonatkoztak volna a jóval több szabadságot biztosító kiváltságlevél sorai. Ebből következően az átírt királyi oklevél keletkezési időpontját a szász jobbágyoknak adott kiváltság (1474. március 12.), illetve a bártfaiakhoz írt oklevél (1475. szeptember 8.) között kell keresnünk. Mi volt tehát Visegrád kárhozatos szabadsága, milyen másokra nézve káros kiváltságokat kapott a város Mátyás királytól? Az oklevél hét pontban sorolja fel a város számára újonnan adott szabadságokat. Az első pont a városba költözés szabadságát biztosítja bármilyen jogállású ember számára. A birtokosok száz márka terhe mellett kötelesek elengedni alávetettjeiket. A második pontban a városba költözőknek a király kegyelmet ad bármilyen korábban elkövetett bűntetteikért, akár emberölésért is azzal a feltétellel, hogy a továbbiakban nem követnek el kihágást. A harmadik pontban mindazok korábban keletkezett adóságát elengedi az uralkodó, akik a városba kívánnak költözni. A negyedik pont teljes adómentességet biztosít a polgárok számára örökre. Az ötödik pont teljes vám- és harmincadmentességet. A hatodik pont szerint csak a király és az általa kijelölt bíró ítélhet a polgárok peres ügyeiben, továbbá senki sem foglalhatja le javaikat. Végül a hetedik pontban Mátyás megerősíti a város régebbi - itt sajnos nem részletezett - szabadságait, amelyeket ő, illetve az előtte uralkodott királyok korábban a városnak adományoztak. A szöveg ismeretében most már jobban érthetők az 1492-ik és 1498-ik évi országgyűlések határozatainak reakciói, amelyeket esetünkben úgy tűnik, nem annyira a városellenesség, mint inkább a Mátyás király által bevezetett újítások eltörlésének szándéka motivált. A városnak adományozott kiváltságok egészen kivételes helyzetbe emelték ugyanis Visegrád polgárait. Az elsőként említett szabad költözés joga önmagában az általános városi szabadságok közé tartozik, a további kiváltságok fényében azonban súlyosan sérthette az ország egyéb lakosainak jogbiztonságát. Hiszen a második pontban megadott menedékjog szerint a Visegrádra költözők elkerülhették az elkövetett bűntettük után az illetékes bíróság által kiszabott büntetést. (A költözéshez kötött egyszeri kegyelemről volt szó, amely az 1492-ik évi törvénycikk szövegéből nem olvasható ki.) A harmadik pont pedig egyfajta gazdasági menedékjogot adott bármely eladósodott személynek - elsősorban természetesen polgárra kell gondolnunk - hitelezőit hátrahagyva a visegrádi újrakezdést biztosítva számára. Nem is kell beérnünk ezzel az általános megállapítással, mivel egy adott példán is szemléltetni tudjuk, hogy a kiváltság a gyakorlatban mit jelenthetett. A most tárgyalt oklevél keletkezése után két évvel, 1477-ben újra írt Visegrád városa Bártfához hasonló ügyben, ezúttal Paul Dressler egykor bártfai, most pedig visegrádi polgár szabad átköltözését kérve. 8 Dresslerről azonban más levelek is említést tesznek a bártfai levéltárban. Krakkó városa 1476 végén és 1477 tavaszán kétszer is írt Bártfa város tanácsának, hogy Paul Dressler és Niclas Kellner bártfai polgároknak krakkói polgárokkal szembeni 1000 Ft-nál többre rugó adósságát hajtsák be. Dressler számára tehát a Visegrádra költözés jelentős adóssága elengedését jelenthette. Bármennyire is sérthette azonban a fenti két kiváltság mások jogait, mégis csupán egyszeri alkalommal lehetett élni velük, kihasználva a költözéshez fűzött menedék, mentesség királyi kegyét. A következő három pontban adott szabadságok viszont a visegrádi polgárok jogállását módosították jelentős mértékben. Az örök időkre szóló, közösen és egyenként élvezett teljes adómentesség olyan szabadság, amely a későközépkori Magyar Királyság nemeseit illette meg. Az egész országra kiterjedő vám- és harmincadmentesség, valamint az a jog, hogy peres ügyeikben csak a király, illetve az általa kijelölt bíró ítélhet felettük a legnagyobb királyi városok kiváltságai közé tartozott. 9 Érdemes megfigyelni, hogy milyen nagy a különbség ezen a téren a már idézett, 1474-es kiváltságlevélhez képest. A Visegrádra költöző szász jobbágyok adómentességet kaptak ugyan a királytól, mégis kellett nekik 8. 1477. augusztus 7. -SOA Bardejov (Bártfa sz. kir. v. It.) no. 2016, Df 214765. - Regeszta: IVÁNYI Béla: Bártfa szabad királyi város levéltára. Budapest 1910. 2014. sz. 9. A fenti kiváltságokkal kapcsolatban kell felhívnunk a figyelmet a iobagio regietatis kifejezésre, amely a visegrádi polgárok neve mellett a XV. század utolsó negyedétől kezdve rendszeresen feltűnik.
