F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)
F. ROMHÁNYI Beatrix: „Meretur vestre devocionis affectus ..." Egy vallásos középkori budai polgár - Söptei Péter kancelláriai jegyző
Mindent egybevetve tehát az oklevelek tanúsága szerint Söptei Péter nyolc szerzetesrenddel állt kapcsolatban, közülük néggyel pedig igazolhatóan hosszabb, egyes esetekben több évtizedes jó viszony fűzte össze. Mindez, valamint az a tény, hogy élete utolsó éveiben a kancellária idősödő jegyzőjét egy sor rendi generális részeltette saját rendje lelki javaiban arra utal, hogy igen jó egyházi kapcsolatai voltak, s ezt minden bizonnyal nem egyszerűen adományokkal alapozta meg. Ingatlant igazolhatóan csak kétszer adott: három szőlőt a budai ágostonosoknak és egy felhévízi házat a karmelitáknak, s mindkét adománya összefügg végrendelkezésével. Ismert összetételű adomány ezenkívül még az ágostonosokra hagyott könyvei. A többi oklevélben, ha egyáltalán utalás történik rá, csak általánosan említik az adott rendnek nyújtott anyagi támogatást, de leginkább csak a rend iránti elkötelezettségről és a szolgálatokról (devotio, zelus, fervor, affectus, servitia) esik szó. A római Szentlélek-társulatba - bár erre vonatkozó adatokat az anyakönyvbe éppen ebben az időszakban nem jegyeztek be bizonyosan a szokásos egyszeri díj és évenként fizetendő adomány fejében léphetett be, 30 de kisbirtokos nemesként 31 akkora vagyona egyébként nyilván nem volt, hogy mind a nyolc rendet nagyvonalú adományokkal támogassa. 32 Ügy vélem, a kulcsszó a servitia, hiszen Söptei a rendek számára nagyon is hasznos tudással és kapcsolatrendszerrel bírt. Lehetett bizonyos esetekben fogadott ügyvéd, de segíthetett jogi tanácsokkal és a királyi udvarban meglévő kapcsolataival is. A rendi elöljárók valószínűleg ezt viszonozták, Söptei pedig ezt fordította családja javára is. Talán nem véletlen, hogy épp 1489-től kezdődően tűnnek fel az oklevelekben a tágabb család tagjai is, hiszen eddigre a szolgálatok már kellően nagy súlyúak voltak ahhoz, hogy a „javakból" többen is részesedhessenek. Mindezek után már csak a bevezetőben feltett kérdésre kell megadni a választ: vajon valóban egyszerűen csak gyűjtötte a lelki javakat, amiért nem kis anyagi áldozatot is vállalt, amint Bónis írja, vagy felfedezhető valamilyen mélyebb vallásosság Péter mester törekvései mögött? Talán nem tévedek, ha Péter mesternek ezt a törekvését a főurak és a tehetősebb nemesi családok kolostoralapításaival állítom párhuzamba. Nyilván a korszakban más hasonló társadalmi és anyagi helyzetű személyek is felvételt nyertek egyes, főként a kolduló rendek konfraternitásaiba, bár megjegyzendő, hogy az okleveles adatok többsége szerint a rendek elsősorban főurakat és tekintélyes nemeseket vettek föl. 33 Érdekes példája a vallásos főúrnak egy évszázaddal korábban Himfi Benedek, aki igazolhatóan az ágostonrendi remeték és a domonkosok, de ezen kívül feltehetően a ferencesek konfraternitásának is tagja volt. 34 obsequia débita post mortem pro anima sua reddere causa Dei et confraternitatis fideliter volumus ... Datum in prefato nostro monasterio undecimo die mensis novembris anno Domini 1498. 26. Dl 93708. Egy magánlevélről van szó, melyben Némái Kolos Jakab, mint megbízott pénzt kér Söptei fivérétől az eljárás folytatásához. A szöveg egyszerűen „Generose domine" megszólítással kezdődik, de nyilván a más oklevelekből ismert Bernátról van szó. Eszerint ő ekkor még élt. 27. Dl 94278 28. Söptei Sol Péternek nevezik: Dl 94268 (1480). 29. Dl 94235, 94248 30. CSUKOVTTS 2000. 216-217. 31. Vö. 12. j. 32. Hogy mégis jómódú ember volt, mutatja egy 1496-os oklevél is (Dl 93651). Eszerint Csepeli Benedek hántai prépost és újvári főesperes utasítja újvári, sárospataki és németi alespereseit, hogy intézkedjenek azon adósságok visszafizetéséről, melyekkel az esztergomi érsek Söptei Péter kancelláriai jegyző számára kiadott ítéletelevele szerint a főesperesség többi alesperesei Péter mesternek tartoznak. 33. KUBINYI 1999. 352. 34. SZOVÁK Kornél: Meritomm apud Dominum fructus cumulatorum (Megjegyzések a 14. századi főúri vallásossághoz). In: R. Várkonyi Agnes Emlékkönyv. Budapest 1998. 79-87. A rendekhez fűződő kapcsolatát jól tükrözi, hogy 1376-ban a domonkosok, 1380-ban pedig a ferences tartományi káptalanjának költségeit fedezte. Megjegyzendő, hogy Himfi amellett, hogy felvetette magát az említett konfraternitásokba, két kápolnát is alapított ill. támogatott, valamint 1359-es avignoni követjárásakor a pápánál kieszközölte maga, családja, háznépe és még 12 más személy részére a szokásos gyóntatói kegyelmeket, vagyis lelki üdvéről is „főúrian" igyekezett gondoskodni.
