F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)

ZATYKÓ Csilla: Adalékok egy 1460-as Zala megyei birtokmegosztó oklevélhez

sek éppen ezeket a területeket jelölik az 1460-as oklevélben. Fyzwelgh-et Szentmiklós határának részeként említik, itt halad a Kanizsáról Szentmiklósra vezető út. Fűzvölgy mellett pedig a Hosszúföld (Hoz}feld) nevű szántók fekszenek, a Hosszú-földek dűlő ma is megtalálható Hosszúvölgy mellett északnyugatra. Mielőtt rátérnénk az oklevélben szereplő települések tárgyalására, érdemes számba venni a környéken említett középkori utakat, mivel ezek végpontjai és útvonaluk segíthetnek az egykori települések lokalizálásában. (1. ábra) Az oklevélben hét Nagy Út szerepel, öt utat és egy ösvényt említenek: 1. A Homokkomáromról Újudvarra vezető Nagy Út Homokkomárom határában a Kivrsyk nevű erdő és rét mellett halad, és a Kerekrét dűlőt délről érinti, majd Zsigárt birtokon vezet át, ahol a falut délről kerüli meg. Innen az északkeletre fekvő Újudvarhoz fut. 2. Feltehetően ugyanerről az útról esik szó, amikor az Almaszegről Szentmiklósra valamint az Almaszegről Homokkomáromba vezető Nagy Utat említik. Homokkomáromot délről éri el, majd Homokfalu közelében halad, a Heryawastheivl fa és a homokfalui szántók mellett nyugatra, észak-déli irányban. 3. Az adatok alapján úgy tűnik, hogy a Kanizsáról Szentmiklósra vezető Nagy Út az almaszegi úttal - legalábbis egy szakaszában - egybeesik, ugyanis a Fűzvölgyön halad át, a Hetyaumsthewl fa körüli szántók nyugati oldalán. Feltehetően valahol a mai Hosszúvölgy környékén fordul az út Kanizsa irányába, délkelet felé. 4. Azonos utat jelölhetnek a Szentmiklós és Újnép közti Nagy Út és az Újnép felé vezető út, mely a szentmiklósi kertek feletti szántók mellett halad. 5. Az előbbi úttól nem messze fut a Szentiniklósról Szerdahelyre vezető Nagy Út, mely Monyorósvölgyön vezet át és a Homok nevű résztől keletre esik. 6. Monyorósvölgy másik oldalán, a Homoktól nyugatra fut a Szentmiklósról Elekerdejéhez vezető út, mely valószínűleg azonos az Elekerdeje mellett, a Nyírhát közelében haladó Nagy Úttal. 7. Szintén a Monyorósvölgyön vezet át az Új népről Dotgolch-ra. vezető út, mely Szentmiklós határai között kelet-nyugati irányban halad. 8. A Nyírhát mellett, Homokfalu birtok helyén említik azt az utat, mely Zsigártról egy hegy felé vezet. Mivel az Elekerdejéhez vezető másik út is Nyírhát közelében fut, lehetséges, hogy ez a Zsigártot az Elekerdeje szőlőheggyel összekötő utat jelöli. Homokkomárom határában említenek még három utat. ARapathwth a nyugati sor jobbágytelkei közé ékelődik, ebbe csatlakozik az az ösvény, mely Almaszegen át, Mánta faluba vezet. Határbeli dűlőút lehetett a telekhez tartozó kertek közelében futó Zabopetherzetey nevű út. Az oklevélben említett utakon kívül Homokkomárom és Óbornak közt vezetett egy Nagy Út, mely a kanizsa-fürstenfeldi út egy szakasza volt, így Homokkomáromra délkelet irányból futott be.

3 A középkori Nagy Utak sok esetben követték az egykori római utak vonalát, feltehetően a felsorolt országutak némelyike vagy egy-egy szakasza is egybeeshetett a területen áthaladó egykori római úttal. A borostyánútból kiágazó, Aquincumba vezető diagonális út Alsólendvától Nagykanizsáig vezető szakasza ugyanis, a régészeti kutatások szerint Sormástól észak felé Hosszúvölgyig haladt, ahol átkelt az ártéren, majd déli irányba fordulva kerülte meg az új udvari dombokat.

4 Minden bizonnyal ennek vonalát követte az oklevélből ismert Almaszeg-Homokkomárom-Szentmiklós irányú Nagy Út déli szakasza. A mai Homokkomárom az 1700-as évek első felében települt mai helyére, a középkori falu a mai településtől keletre a szomszédos észak-déli irányú dombvonulaton húzódott. Egykori templomának 3. GLASER Lajos: Dunántúl középkori úthálózata II. Századok 63 (1929). 278. 4. HORVÁTH László: Nagykanizsa és környékének története az Újkőkortól a római kor végéig. In: Nagykanizsa. Városi monográfia I. Szerk. BÉLI József, RÓZSA Miklós, LENDVAI Anna. Nagykanizsa 1994. 117.