F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)
GYÖNGYÖSSY Márton: Zsigmond király aranypénz-verésének első korszaka (1387-1401)
1392, illetve 1396 jöhet elsősorban számításba. Sajnos annak meghatározása csak éremlelet alapján lenne lehetséges, hogy melyiket mely évben verték... Meglehetősen nehéz a Dl-4 (* - *) és Dl-5 ( - *) változatok keltezése és verdéhez kapcsolása. Mindkettő kollektív jegynek tűnik, a korábbi uralkodók aranyforintjain nem fordulnak elő Egyikük - viszont ismét feltűnik a XV. század elején (D2-2). Ennek alapján a fenti két változat az 1390es évek végére, illetve az 1400-as évek első két évére keltezhető. Feltételesen bár, de ehhez a csoporthoz csatlakozik a Dl-9 változat (n - ) is. Csak hipotetikusan köthetjük a Dl-8-as változatot a budai verdéhez, és Páduai Bertalan személyéhez. Ennek alapján talán 1390-ben verték. ADl-10ésDl-ll változatok is biztosan keltezhetők. Aj egyek (I -V, V-1) alapján Venturi Jakab véreiéiről van szó. Venturit 1395-ben említik a pénzverőkamarák ispánjaként, nem tévedünk nagyot, ha országos főkamaraispáni működését 1393-1395-re tesszük, mivel 1392-ben Bernardi Ferenc, 1395 őszén pedig már Nürnbergi Márk töltötte be ezt a tisztet. A két változatot tehát 1393-1395-re keltezhetjük. A Dl-12 változat verdejegye (m - A) alapján Nürnbergi Márk vereté, aki 1399-ben a budai aranypénzverő ispánja volt. Ennek alapján ezt a változatot 1399-1401-re keltezhetjük, mivel ugyanez a verdejegy a CNH II. 119A aranyforintról is ismeretes (D2-1). Pénzforgalom és éremleletek Zsigmond király aranypénzeinek forgalmát vizsgálva 27 a kincsleletek komoly változást jeleznek. Zsigmond király aranypénze összesen 106 külföldi leletben fordult elő összesen 694+x példányban. Ez mindenképpen nagyságrendi változást jelez a korábbi aranyforintok mennyiségéhez képest. Magyarországról tíz Zsigmond korában elrejtett aranyleletet ismerünk, V. László uralmáig még további ötöt, amelyekben Zsigmond aranya is előfordult. Zsigmond idejére gyarapodott a verdék száma: a budai főpénzverde, a kassai és a körmöcbányai verde mellett megkezdte az aranyforint-kibocsátást Nagybánya és Offenbánya, majd Nagyszeben is. Úgy tűnik, hogy a magyar aranyforint kedvelt fizetőeszköz lett határainkon kívül, korabeli említései alapján szigetszerű elterjedése rajzolódik ki. Bár a leletekből egyértelmű a magyar aranyforint elterjedtsége, Ausztriából igen kevés korabeli érdemi említés ismeretes (ezzel ellentétben 21 leletben 221 Zsigmond-aranyforint), hasonló a helyzet Csehországban (36 leletben fordult elő Zsigmondaranyforint, összesen 122 darab) és Morvaországban (29 leletben fordult elő, összesen 251 darab) is. 28 A délnémet területeken, elsősorban Bajorországban egészen más kép rajzolódik ki. Bár csak hét éremleletből ismerünk 28+x példányt Zsigmond aranyforintjaiból, e csekély számmal ellentétben viszont az írott forrásokban bőségesen találhatunk adatokat a magyar aranyforint XIV. század végi forgalmára. Az oklevelekben (végrendeletekben, házassági hozományként stb.) említett összegek tezaurálás eredményeinek tűnnek; nyilvánvaló, hogy elegendő magyar aranyforint állt rendelkezésre. Már Mályusz 27. Legutóbb GEDAI István vizsgálta Zsigmond aranypénzeinek forgalmát az éremleletek alapján: GEDAI István: Adatok a 14 - 15. századi magyar aranypénzek forgalmához. In: R. Várkonyi Agnes emlékkönyv. Szerk. TusOR Péter. Budapest 1998. 107-108. A számítások alapjául szolgáló cikkben (HUSZÁR 1970-1972. 71-88.) azonban némelyik lelet többször is szerepel: például a Seelowitz-i ( elovice) és a Serbitz-i (Srbice) lelet is. Ez azonban nem változtat a GEDAI által is megállapított tendencián. 28. Leletadatok és írott források: MÁLYUSZ 1986. 2; Ausztria: MÁLYUSZ 1985. 29-30; PROBSZT, Günther: Die Rolle des ungarischen Goldguldens in der österreichischen Wirtschaft des Mittelalters. Südost-Forschungen 22 (1963). 234-258; HUSZÁR 1970-1972. 81-82; Csehország és Morvaország: MÁLYUSZ 1985. 30-31; HUSZÁR 1970-1972. 77, 84-87.
