F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)
ENGEL Pál: Ajánlás dr. Kubinyi Andrásnak a MTA levelező tagjává választásához Tabula Gratulatoria
E három legfőbb kutatási területén — a gazdaság-, intézmény- és társadalomtörténeten - kívül a középkorkutatás szinte minden egyéb ágában alkotott valami maradandót. írt kifejezetten politikatörténeti tanulmányokat (pl. az 1490-91. év eseményeiről, az 1523. évi szávaszentdemeteri ütközetről), egyháztörténetieket (pl. a plébánosválasztásról), hadtörténetieket (pl. a mozgósításról és hadseregellátásról), de elsőrangú szakértője több történeti segédtudománynak is (oklevéltan, pecséttan, epigráfia, genealógia, heraldika). Tanulmányainak sokrétűségét lehetetlen számba venni, hiszen annyira különböző témák fordulnak elő bennük, mint a zenésztársadalom, a főúri rezidencia kérdése, a kocsmázási szokások és becsületsértések, az udvari mulatságok avagy egy jellegzetesen magyar középkori fegyver, a bicellus mibenléte. Valamennyi munkájának van azonban legalább öt közös vonása: az újszerűség, a legendásan széleskörű forrásismeret, a hasonlóan legendás pontosság és megbízhatóság, a nemzetközi eredmények beható ismerete, valamint a kiegyensúlyozott és világos tárgyalásmód. Kubinyi szinte kizárólag olyan témákkal foglalkozott, lett légyen szó alap- vagy részletkérdésekről, amelyekről addig semmit vagy csak igen keveset lehetett tudni. Ezért minden írása tartalmaz vadonatúj eredményeket, amelyeket minden egyes esetben hatalmas tömegű ismeretlen - és túlnyomó részben publikálatlan - forrásadattal volt képes dokumentálni. (Soha nem is foglalkozott olyan témákkal, amelyeknél erre nem volt módja.) Forrásadatai mindig pontosak és megbízhatók, ezért megállapításai soha nem is képezték vita tárgyát (eltekintve említett, Szűccsel folytatott vitájáról, amely azonban nem adatokról, hanem azok értelmezéséről szólt). Széleskörű nyelvismeretének köszönhetően mindenkor képes volt figyelemmel kísérni és hasznosítani a nyugat-európai szakirodalom legfrissebb eredményeit. Minden írását jellemzi végül a tárgy szabatos és a tényekre szorítkozó kifejtése, amelyben természetesen gyakran jut hely megalapozott hipotéziseknek, de soha nem kalandos feltevéseknek vagy felesleges diszkurzusoknak. A történésztársadalom Kubinyit mindenek előtt vezető történészként tartja számon, közelebbről a gazdaság-, város- és településtörténet, valamint a Mátyás- és Jagelló-kori magyar történelem első számú szakértőjeként. Főként ebben a minőségében szerzett nevet külföldön is, elsősorban Németországban és Ausztriában, ahol, mint idézettsége bizonyítja, régóta ő a magyar középkor legnagyobb tekintélyű kutatója. 1963 óta folyamatosan jelennek meg tanulmányai külföldön, s közülük azok, amelyeket eleve németül írt, magyar nyelven gyakran nem is láttak napvilágot. Évtizedek óta rendszeresen meghívott előadója németországi és ausztriai konferenciáknak, évente olykor többször is, szerepelt már felkért bírálóként ausztriai habilitációban, volt meghívott kutató professzor Berlinben, és huzamosan volt tagja nemzetközi tudományos testületeknek. Kubinyi azonban legalább annyira régész is, mint történész, és a régészettudományban hasonló tekintélynek örvend. Mindvégig régészként dolgozott, 1954-78 között a Budapest Történeti Múzeum munkatársaként (1969-től a középkori osztály vezetőjeként), majd 1978-99 között az ELTE oktatójaként, előbb mint docens, majd 1988-tól mint tanszékvezető. E húsz év alatt ő teremtette meg a középkori régészet korszerű oktatását, azáltal, hogy kötelezővé tette a nemzetközi szakirodalom, a középkori magyar történelem, a latin nyelv és a paleográfia alapos ismeretét. Iskolájából tanítványok hosszú sora került ki, akik közül számosan a magyar medievisztika élvonalába tartoznak. Köztük osztotta szét rendre azokat a témákat, amelyekre neki magának nem jutott ideje. (Emellett hosszú időn át tanított levéltár és történelem szakos hallgatókat is, ezért a fiatalabb történészgeneráció számottevő része szintén a tanítványának vallja magát.) Összefoglalóan elmondható, hogy munkássága folytán emelkedett a középkori magyar régészet oktatása az európai képzés élvonalába. Nem véletlen tehát, hogy Kubinyi akadémiai taggá választását legutóbb (1997) régész akadémikusok kezdeményezték.
