F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)
GRYNAEUS András: A magyarországi dendrokronológiai kutatás eredményei és új kérdései
gyakran figyelhettünk meg feltűnően alacsony szijácsévgyűrű-számot. Ez egyértelműen jelzi, hogy a jövőben ezt is tervszerűen kutatni kell, illetve nem lehet axiómaként elfogadni a jelenlegi átlagos szijácsévgyűrű-szám múltba való visszavetítését. A kérdés megválaszolásában nagy segítséget jelentene, ha a biológusok és erdészek válaszolni tudnának arra a kérdésre, hogy mitől függ egy fa szijácsévgyűrű-száma.... Római-kori éghajlat problémája A római kori famaradványokat vizsgálva figyeltünk fel arra, hogy a római kori famaradványok évgyűrűszerkezete nagyon sűrű. Az évgyűrűk átlagosan század mm vastagságúak. Az ilyen sűrű évgyűrűszerkezet azt jelzi, hogy a tölgyfák számára kedvezőtlen az időjárás, vagy a klíma. Azaz vagy egy hideg, vagy egy meleg, de mindenképpen száraz, csapadékszegény periódussal kell számolnunk. Kérdés, hogy a két lehetőség közül melyiket helyezzük előtérbe. Ha megnézzük a magyar kutatás erre vonatkozó szórványos utalásait, néhány érdekes megfigyelést tehetünk: Bendefy László és V. Nagy Imre szerint a római kori Balaton vízszintje a későbbinél alacsonyabb, a mai, szabályozott szinttel azonos volt 26 . Ezt ők a (Siófok térségébe lokalizált) Galerius által épített zsilip hatásának tartják. Viszont e zsilip léte, keltezése erősen vitatott, Sági Károly török korinak tartja 27 , de ő is leszögezi, hogy a korai császárkorban alacsony a tó vízszintje. Az ún. siófoki Galerius féle zsilipnél a XX. század eleji régészeti ásatás során találtak cölöpmaradványokat, amelyekről Sági Károly azt írja, hogy „ilyen megtartású római faanyag [megmaradása] viszonyaink közepette elképzelhetetlen,, 28 . Az azóta előkerült nagyszámú római kori (és ennél is idősebb) famaradvány ezt az állítást megkérdőjelezi, bár nem visz közelebb a kérdés megoldásához. Az ásatás helye ismert, tehát elvileg megkereshető lenne, és elképzelhető hogy egy hitelesítő ásatás pontot tehetne a sok évtizedes vita végére. Gyulai Ferenc kimutatta, hogy a Balaton vízszintje többször, jelentős természetes változáson ment át, és az általa részletesen vizsgált VIII-LX. században is meglehetősen alacsony volt a vízszint, a római korhoz hasonlóan 29 . Kicsit merész és messze vezető ötletnek tűnik, de talán nem érdektelen felvetni, hogy a „zsilip" - már amennyiben létezett - nem duzzasztási célt szolgált-e? Ha alacsony volt a Balaton vízszintje, akkor ennek szabályozása, mivel villák sorakoztak a partján, fontos lehetett. A kor mezőgazdasági szakírói (Cato stb.) szerint a halastó a villagazdaság fontos része. Elképzelhető, hogy a Balatont a rómaiak „halastónak" tekintették, vagy ennek használták. Erre vonatkozó adat nem ismert, de elgondolkoztató, hogy a Seuso-kincsen a PELSO felírás mellett halászatot ábrázolnak - bár kérdés, hogy egy ilyen ábrázolás mennyire általánosítható. Ez a Balatonnál megfigyelt alacsony vízszint nem csak e tó sajátossága. Régészek körében „köztudott", de soha nem dokumentált „tény" hogy mind a Balaton, mind a Fertő-tó medrében római romok (sírok, épületek) vannak. Ugyanakkor a Fertő-tó vízszintje a XVIII. század végéig természetes úton alakult, és emberi beavatkozás, „szabályozás" nem befolyásolta. így ha el is fogadjuk Bendefy 26. Dr. BENDEFY László - Dr. V. NAGY Imre: A Balaton évszázados vízszintváltozásai. Budapest 1969. 201. 27. SÁGI Károly: A Balaton vízállástendenciái 1863-ig történeti és kartográfiaia adatok tükrében. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7 (1968). 443-444. 28. SÁGI Károly: A Balaton szerepe Fenékpuszta, Keszthely és Zalavár IV-EX. századi történetének alakulásában. Antik tanulmányok 15 (1968). 28. 29. GYULAI Ferenc: Történeti ökológiai vizsgálatok egy késő népvándorlás kori településen. Fonyód-Bélatelep rekonstrukciója a növényleletek alapján. Kandidátusi értekezés. Budapest 1992.
