F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)
MAGYAR Károly: Adatok a budai István-torony kérdésköréhez
épülhetett, azonban a leggyakoribbak a négyszögletes és - kisebb arányban - a köríves. 45 Pinceszint rendszerint nem tartozik hozzá, azonban ennek szerepét bizonyos mértékig átveszi a földszint, 46 amelyet leggyakrabban szokatlanul magas, zárt, bejárat és ablak nélküli térnek alakítanak ki. (Szellőzését olykor egy vagy két keskeny, résszerű ablak biztosítja, melyek belső és külső nyílását ilyenkor a talajszinttől minél magasabban helyezik el.) Ezt a helyiséget, amelyet a kutatás börtönként (is) 47 szokott értelmezni, általában egy, a födémben, boltozatban kialakított nyíláson át lehet megközelíteni, illetve megfigyelni a fölötte lévő szintről. (Padlójából olykor kutat is mélyítettek az altalajba.) Az öregtorony bejárata, fogadószintje rendszerint az első emeleten van. A bejáratot a külső oldalon elhelyezett, többnyire faszerkezetű létrán, lépcsőn vagy átjárón (a szomszédos várfalakról vagy épületekből!) lehetett megközelíteni, amely vész esetén könnyen lebontható, megsemmisíthető volt. A fogadószint felett további szintek - 2-4, olykor több - következtek, melyek az őrség, a visszavonult védők tartózkodását szolgálhatták, vagy adott esetben lakhelyet, illetve raktározást. 48 A legtöbb esetben az emeletek falában is csak keskeny, lőrésszerű ablakok, vagy éppen lőrések nyíltak. Mivel a torony falazata felfelé gyakorta vékonyodott, így az egymás fölötti szintek belső tere növekedett. Az esetek többségében egy—egy szinten csupán egy-egy helyiség volt, melyeket olykor egyszerűen létrák, falépcsők máskor csigalépcső, vagy a falban elhelyezett egyeneskarú lépcsők kötöttek össze. A szinteket fafödém vagy boltozat választotta el egymástól, de előfordult a vegyes megoldás is, ilyenkor boltozattal rendszerint az alsóbb szinteket fedték. A legfelső szintet védelmi célokra használták. A falkoronán legtöbbször pártázatot képeztek ki, és lehetett fedett vagy fedetlen tér egyaránt. Olykor külső oldalára körbefutó védőfolyosót ültettek ki, amely megkönnyítette a torony lábáig előrenyomult ellenséggel szembeni védekezést. Az öregtorony váron belüli elhelyezkedése meglehetősen nagy formai gazdagságot mutat. 49 Állhat a legvédettebb és a legveszélyeztetettebb ponton 50 egyaránt, centrális helyzetben, pl. a várudvar közepén, de a várfalak mentén is, gyakorta azok valamely töréspontjában, szegletében. Ilyenkor gyakran a torony saját fala alkotja egyben a várfalat, azonban kerülhet a várfal mögé is. Védheti a fő megközelítési útvonalat, kaput, 51 de kerülhet ezekkel éppen átellenbe, a vár kapujával szemben lévő „végébe" is. 52 Mi több, a két megoldás egyszerre is létezhet, ugyanis - különösen hosszanti alaprajzú, magaslati várak esetében - az utat végigvezethették a vár egyik végében elhelyezkedő öregtorony (ld. erről még alább!) alatt/mellett, a vár területén kívül, majd visszafordítva a vár másik végénél, vagy legalábbis távolabb eső részén vezették be a falak közé. Gyakorta az út maga is várfalak között terelve - falszorosban vagy külső várudvaron - futott végig, s a külső kapu ilyenkor rendszeresen a torony alá került. Az öregtorony eredetileg legtöbbször önálló, a többi épülettől (olykor a várfalak kivételével) fizikai értelemben elválasztott építmény volt, azonban sok esetben ez az elkülönülés a későbbi építkezések folytán megszűnt. 45. A német területen lévő, illetve német eredetűnek tartott váraknál a négyszögletes alaprajz az összes ilyen torony 57%-a, ezen belül a négyzetes és ahhoz közelálló formák 55%-ot (50,7 + 4,3) tesznek ki, míg a téglalap alaprajzúak 2%-ot. Fentiekkel szemben a kör alaprajzú tornyok csak 32,6%-ot képviselnek. KRAHE 2000. 29. 46. Legrészletesebb leírása PIPER 1912. 192-196. 47. E helyiség az összes idézett német irodalomban - SCHUCHHARDT kivételével, aki a szerkezetet nem tárgyalja - úgy szerepel, mint „Verhess", azaz „tömlöc", ezzel kapcsolatban már PlPER megjegyzi (1912. 193-194): „Die auch allgemein verbreitete Überlieferung von dieser Benutzung des Raumes ist eine wohlbcgründete, wenngleich nicht unangefochtene." Az újabb összefoglalás - BiM I. (UHL - ZEUNE) - ezzel kapcsolatban árnyaltabb képet ad. A Bergfried általános funkcióinak meghatározásakor (238.) megjegyzi: „... bot sich ein Bergfried ... oder aber gelegentlich zum Verschluß von Gefangenen, die man sowohl im Turmuntergeschoß, dem sogennanten ^erlies', als auch in Einbauten in den oberen Turmgeschossen unterbringen konnte." A későbbiekben (242.) még hozzáteszi: „Die Definition des Sockelgeschosses nicht als Verlies, sondern als Sicherheitszone für den Oberbau hat sich in der britischen und französischen Burgenforschung schon seit längerem durchgesetzt. Natürlich konnte es sowohl als Lagerraum als auch zur Aufbcwarung von Gefangenen benutzt werden,. .." 48. Az egyes szintek funkciójának meghatározása nem is egyszerű feladat: PlPER 1912. 193. 49. PIPER 1912. 175-176; SCHUCHHARDT 1931. 225-226. 50. BiM I. (Ui IL - ZEUNE) 244. 51. SCHUCHHARDT 1931. 225; BiM I. (UHL - ZEUNE) 244. 52. PIPER 1912. 176. A valóságban, mint látni fogjuk, ez azért mégsem volt ennyire ritka elrendezés.
