F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)
MAGYAR Károly: Adatok a budai István-torony kérdésköréhez
tuk, szögben eltérve, átlós irányban, egyik sarkával kapcsolódik a tőle északra elhelyezkedő, vele legalábbis részben - egykorúnak vélt, illetve vitatott korú épülettömbhöz. Sarkai - némi leegyszerűsítéssel - a négy világtáj felé néznek. Kétséget kizáróan nehéz eldönteni, de joggal valószínűsíthető, hogy itt sokkal inkább a tudatos tervezés, a védelem szükséges iránya, 19 mintsem a terep formája, a sziklafennsík kiszögellésének letörése határozta meg a pozíciót. Mindenesetre önmagában ez az elrendezés is felvetheti a gondolatot - bár egyáltalán nem bizonyító erővel - a torony és a tőle északra elterülő, L alakú épületrész kronológiai különbsége tekintetében. 20 (Igaz, hogy ez az elrendezés még a déli rész Gerevich által korábbinak vélt maradványaihoz, pl. a Kisudvar keleti szárnyának előzményéhez képest is hasonló eltérést mutat.) A legalsó szint falmaradványai alapján a torony megközelítőleg négyzet alaprajzú, mintegy 11,10 x 11,90 m külső, 6,10 x 6,20 m belső alapterületű, 2,70 m körüli falvastagságú 21 építmény volt. Tört kövekből készült falai közül a keleti-északkeleti irányba, tehát a fennsík felé néző a többinél valamivel vékonyabb volt, 2,30 m körüli. Három külső oldalán rézsűs övpárkány futott végig, a negyedik, északkeleti oldalán és az északi saroknál, az „E" fal csatlakozásánál ez viszont hiányzott. Utóbbi sarok kivételével a másik hármat kváderekből rakott armírozással képezték ki. Az északkeleti falban ajtó nyílt, a külső síkban egyszerű, hasáb alakú szárkővel keretezve, míg a másik három irányban egy-egy ablak. Az ajtóhoz a fal vastagságában párhuzamos oldalú, rövid folyosószerű tér vezetett, a keskeny, lőrésszerű ablakokhoz viszont kifelé V-alakban szűkülő fülkék. Közülük a délkeleti oldalon lévőt egyszerű, elszedett kőkeret szegélyezte, felül enyhén csúcsíves szemöldökkővel. Az ajtótól - amelynek szintje nagyjából megfelel a déli sziklaszintnek - a toronybelsőbe vezető rövid folyosó alja két lépcsőfoknyit lejt befelé. A belső oldalon a „küszöb"-szinttől még mintegy 1 m körüli mélységben helyezkedik el a megközelítőleg vízszintesre lefaragott sziklapadló (amely azonban a délnyugati fallal párhuzamos sávban hiányzik, 1. fentebb említett törés, ill. „árok"!), s így ide egykor valószínűleg falépcső vezetett le. (A bejárattal szemben, a nyugati sarokban egyébként feltárásra kerültek egy olyan másodlagos (?) csigalépcső alapozásának maradványai is, amely Gerevich szerint a torony földszinti ajtajának befalazása után biztosította volna az emelet felé az összeköttetést. 22 ) A helyiség tehát a sziklaplató déli végénél valamivel mélyebben helyezkedett el, s ebből az irányból (EK-ről) nézve már szinte pince jellege volt, míg a másik három oldalról tekintve viszont emeleti szintnek felelt meg. A helyiséget egykor bordás keresztboltozat fedte, mint azt a keleti és déli sarkában előkerült egyegy „in situ" kőkonzol maradványai bizonyítják. Ezt egyébként egy XLX. századi építészeti rajz is mutatja, amelyből az is kiderül, hogy a bordák középen zárókő nélkül metsződtek. A keleti,jobb állapotban fennmaradt konzol kehely alakú formát mutatott, oldalfelületén roncsolt emberarcos és indás dísszel. A konzol fedlapján megmaradt a boltozati borda körvonala, mely alapján a pusztulási réteg kő töredékei között több eredeti bordatagot lehetett azonosítani. A bordatípus „orrtagos, nyakán lemezmegállítás nélküli, körte alakú" formát mutatott. E bordatípus és a konzolok keltezésével kapcsolatban Gerevich ugyanannyira következetlen volt, mint - részben éppen e műformák alapján - magával az épületével. (Megjegyzendő, hogy különböző szórványos kőleletek, boltozati zárókövek - pl. egy káposztaleveles díszítésű - alapján Gerevich rekonstruálhatónak vélte a torony emeleti boltozatait is, amelyeket viszont egyértelműen a XIV. századra keltezett.) 23 Anélkül, hogy belemennénk a - szakma 19. Ez az elrendezés, mint a későbbiek látni fogjuk, egy fajta típust képvisel. 20. GERŐ 1955. 154-155. 21. A torony két, részletezőbb leírásában némiképp eltérő adatok szerepelnek. GEREVICH 1955a. 241: 11,70 x 11,05 m külső, 6,13 x 6,13 m belső, 2,64 m falvastagság; GEREVICH 1966. 155: 11,12 x 11,90 m külső, 6,10 x 6,26 m belső, 2,75 - 2,80 m falvastagság. A torony ismertetésénél a továbbiakban e két leírásra építek. 22. GEREVICH 1966. 158. 23. GEREVICH 1966. 155, 157, 184; GEREVICH 1975. 94.
