F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)

MAGYAR Károly: Adatok a budai István-torony kérdésköréhez

: Adatok a budai István-torony kérdésköréhez Magyar Károly A középkori budai királyi palota építéstörténetét vizsgáló kutatónak meg kell barátkozni azzal a ténynyel, hogy az erre vonatkozó történeti és régészeti adatok viszonylag szegényesek, hézagosak, ezért a belőlük levonható következtetéseket csak ritkán tekinthetjük teljesen alátámasztottnak. Másrészről ugyanazok az adatok gyakorta több féle értelmezésre is alkalmat adhatnak. Mindezek alapján úgy vélem, a témával foglalkozó személynek célszerű az általa észlelt bizonytalanságokat, kérdéseket, variációs lehetőségeket még akkor is felvetni, ha azokat a maga részéről nem tartja megnyugtató módon lezártnak, igazoltnak, sőt megfelelően körüljártnak sem. Ezek előrebocsátásával vetem fel újra az István-torony korábban általam már érintett témáját.

1 I. A szakemberek véleménye általában megegyezik abban, hogy a középkori budai palota feltárt maradványai közül az első, kronológiai és alaprajzi tekintetben viszonylag jól definiálható csoport az ún. „Istvánvár" építészeti együtteséhez kapcsolható.

2 Ezek szerint a „vár" egyrészt egy - a hegy legdélebbi végén elhelyezkedő - nagyméretű toronyból és két, ahhoz E-ról, egymás folytatásában közvetlenül kapcsolódó, de fordított „L" alakban megtörő palotaszárnyból, a nyugati és északi (másként kereszt-) szárnyból állt, illetve állt volna. (Az említett torony a kutatók egyöntetű véleménye szerint azonos a középkori forrásokban szereplő István-toronynyal.) Másrészt - s ez más maradványok alapján joggal feltételezhető - az együttes K-i, ill. DK-D-i irányban sem lehetett nyitott, és erről az oldalról két másik, ugyancsak „L" alakban megtörő szárny 1. A témával a királyi palota alaprajzi változásáról írt tanulmányomban foglalkoztam (MAGYAR 1997). Már a kézirat leadása után kaptam felkérést a Castrum Bene Egyesület III., Sárospatakon rendezett vándorgyűlésén az István-toronnyal kapcsolatos kérdéskör ismertetésére, melyet ott a jelzett tanulmányban foglaltaknál részletesebben és árnyaltabban tettem meg. Jelen dolgozatom az előadás bővített, javított változata. Az akkori előadás kapcsán azonban az is nyilvánvaló lett számomra, hogy a torony témája sokkal mélyebb és szelesebb történeti áttekintést igényel (ld. a névadó István herceg - Stephanus dux - személye), mint az eddigiekben történt, illetve amennyire ez nekem módomban áll. Ezt mérlegelve hívtam fel történész-levéltáros kolléganőm, Spekner Enikő figyelmét a kérdés további vizsgálatának szükségességére, aki - amúgy is a palota királyi-kormányzati központ szerepével foglalkozván - örömmel tett eleget a felkérésnek, és ezzel kapcsolatos részletező munkája azóta már napvilágot is látott (SPEKNER 2002). Ebben foglalt eredményei jelen dolgozatomhoz kiváló történeti hátteret adnak. 2. A kifejezés idézőjeles használatát két dolog indokolja. Egyrészt, mint látni fogjuk, történeti alapja nincs, s csak egy szövegkiadási pontatlanság folytán került a köztudatba, másrészt viszont a modern kutatás mégiscsak alkalmazza a következőkben ismertetett építészeti egység vonatkozásában.