F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)
ZATYKÓ Csilla: Adalékok egy 1460-as Zala megyei birtokmegosztó oklevélhez
nyomai a falu északi részén, a lelőhely legmagasabb pontján kerültek elő. 5 A terepbejárás által kimutatott észak-déli irányú, hosszanti településformát igazolják az okleveles adatok is, melyek az említett huszonhét jobbágytelek közül nyolc telket a nyugati soron lévőnek mondanak. Három kúriát is említ Homokkomáromban az oklevél. Kola István egykori udvarházát a templom alatti szántókkal együtt osztják három felé és tőle nyugatra egy rétet említenek, így feltehetően a templomhoz közel, a nyugati soron fekhetett. A másik két, azonos méretű kúria egyike Kola Istvánnak jutott, Kola Albertnak és Antalnak pedig a falu Warozegh nevű részén, egy kúttal szemben osztottak udvarházat. A telkekhez kert csatlakozott, ezek mögött pedig kertalja szántók feküdtek a Thanarok nevű helyen. Szentmiklós, a környék településeihez hasonlóan szintén áldozatul esett a török harcok pusztításainak, a település 1548-ban leégett és elnéptelenedett. A 18. században népesült be újra, ekkor német származású lakosság telepedett meg a középkori falu helyén. Szentmiklóson is szabályos rendbe szerveződő teleksorra utalnak az adatok, az oklevél említi a falu Szent Miklós tiszteletére szentelt templomát, húsz jobbágytelket és egy Borbozlopuzthaya nevű fél jobbágytelket. Négy jobbágytelke mellett, „egy kanyarban" állt Damonyai László udvarháza, alatta halastó és eresztvényerdő, mely két út közt, egy kép vagy útszéli kereszt (imago) körül feküdt. Mellettük rétet említ az oklevél, melyet Damonyai László ekkor a szomszédos Kis Péter telkéhez tartozó réttel bővített. Az udvarházat és halastavat Damonyai László apja, Damonyai Benedek építette, majd azok valamilyen módon - talán házassága révén, hiszen felesége Anna, Kola Miklós lánya volt - a Kola családhoz kerültek. Végül 1423-ban adta vissza Kola János fia György és Kola György fia János Anna aszszonynak a kúriát és a halastavat. 6 Halastóról a területen nem csak Szentmiklós határában hallunk, említi az oklevél a Homokkomáromhoz tartozó Naghgath nevű halastavat, melyet a három fél közös használatában hagytak. A Gathradelew nevű dűlő közelében is egy ilyen, - vagy éppen ezt - patak duzzasztásával létesített halászóhelyet sejthetünk. Az első katonai felmérésen 7 a mai falu dél-nyugati végében, az Öröm-hegy nevű szőlőhegy alatt, a Homoki patakon egy viszonylag nagy méretű tavat jelöl. (2. ábra) Sem a második katonai felmérés 8 , sem egy 1802-ben készült, az Öröm-hegyi szőlőket ábrázoló térkép nem jelöli már a tavat, helyét rét foglalja el. 9 Két kisebb tavat is találunk a Homoki patak észak-keleti ágán, a mai Alsó-Zsigárd-dűlőben. Mára ezek a duzzasztások is eltűntek. A halastavak létesítésének és használatuk szabályozásának viszonyaiba nyerünk betekintést egy 146l-es oklevél kapcsán. Ekkor Pati Török László és Mátésfalvai Máté fiai megegyeztek, hogy ha bármelyikük a Pat és Mátésfalva közt folyó Sárosd vizén malmot vagy halászóhelyet akar létesíteni, és az ebből származó áradás miatt a másik fél kárt szenvedne, egyik fél sem tehet panaszt a másik ellen. 10 A megegyezés utal a folyók, vizek elvezetésének, duzzasztásának jogi szabályozására, melyre Werbőczy is kitér, amikor tiltja a folyók elvezetését birtokszerzés céljából, gátak építését akkor, ha a szomszédos birtok földjeit vagy vizét veszélyezteti. Ellenben engedélyezi gátak építését a szomszéd birtokán, ha az szükséges a saját birtok védelmére és nem sérti a szomszédét. 11 Visszatérve az oklevélben említett településekre, a Homokkomárommal egykor szomszédos Kontyán esetében a faluhely a hozzátartozó szántókkal és további szántók kerültek kiosztásra. A falu helyét 5. Ezúton köszönöm meg Dr. HORVÁTH Lászlónak, hogy terepbejárásainak erdeményeit rendelkezésemre bocsátotta. 6. Dl 94156. 7. 1784. Coll. V. Sectio XXI. 8. É.n. Coll. XXIII. Sectio 60. 9. Mappa Originális Sistens Vineam Öröm-hegy... 1802. Batthyány Lt. S-20. 10. Dl 15540. 11. WERBŐCZY István: Tripartitum. Reprint. Budapest 1990. I. EXXXVII, 211.
