F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)
RITOÓK Ágnes: Szempontok a magyarországi templom körüli temetők elemzéséhez
Mennyiben jelölnek korszakhatárt a hivatkozott határozatok? Az 1092. évi rendelkezés a templom körüli temetkezés kezdeteit jelentené? A szabolcsi és az esztergomi zsinat között közel két évtized telt el. Elegendő volt e rövid idő arra, hogy egy addig idegen gyakorlat széles körben elfogadottá váljon, sőt az abból való kirekesztés a megszégyenítés eszköze legyen? Nem szorul különösebb magyarázatra az a tény, hogy a térítők kezdetben a társadalom vezető rétege körében munkálkodtak, s a keresztény tanítások elfogadása felülről lefelé történt. A tarcali cikkely fogalmazása a régészeti leletekkel összhangban arra enged következtetni, hogy az ún. soros/ köznépi temetőkbe keresztények is temetkeztek. A templomok építésének üteme sem volt egyenletes. A központokon kívül egyelőre nem tudjuk megjelölni a - nyilvánvalóan feljebbvalóik támogatásával és biztatására - „serényebb" közösségeket, körülhatárolni a „szorgalmasabb" régiókat. Mindenesetre úgy tűnik, hogy 1092. egy folyamatnak nem kezdetét, hanem közelgő kiteljesedését, az esztergomi zsinat pedig - szórványos kivételektől eltekintve - annak végpontját jelentette. Azaz, az egyházak száma elérte azt a sűrűséget, hogy minden országlakost kötelezni lehessen a köréjük való temetkezésre. A templomok (temetők) körülkerítésére vonatkozó első hazai írott adat 1313-ból ismert. 21 A kereszténység terjedésének folyamata tehát részleteiben csupán az általános rendelkezések, de többnyire még az adott egyházra vonatkozó okleveles anyag 22 alapján sem követhető nyomon. A már keresztény lakosság temetkezési gyakorlatának középkori változásai, esetleges regionális eltérései éppen nem érdektelen, ám szinte kutatatlan kérdéskört jelentenek. Holott csak így lehetne összegyűjteni a néprajzi szakirodalomban a kora újkortól adatolt temetkezési szokások lehetséges középkori előzményeit is. A további kutatás alapja a feltárt temetők részletes elemzése, túllépve az elsősorban csak a leletekre és a temetkezési szokások néhány elemének vizsgálatára korlátozódó gyakorlaton. A következőkben a temetők feltárása során felvett/felveendő adatokat és a bennük rejlő lehetőségeket vázolom, először az egyes temetkezéseket majd a temető szerkezetét tekintve. I. Egyes temetkezések I. í. A mélység Általában a sírhoz tartozó adatsor első eleme. Gyakran csupán egyetlen adat, a viszonylagos, azaz a jelenkori felszíntől (általában a szelvény szélétől) számított mélység megjelölése. Ez ugyan bizonyos támpontot nyújthat a temető területének eróziójára vagy feltöltődésére a felhagyás óta eltelt időszak során, de az így nyert adatok összevetése számos hibás következtetés forrása is lehet: így pl. egyenetlen felszínű terepen egymástól távol nyitott szelvényekben mért mélységadatok nem a temetkezések középkori, hanem mai szintviszonyait tükrözik. További problémát jelenthet az új és régi relatív mélységadatok összekapcsolása, átfogó elemzése, ha a feltárás abbamarad, és folytatására csak évekkel később kerül sor, hiszen az idő múlásával a felszín is változik. Az abszolút, tengerszinthez mért mélységadatok több szempontból is elemezhetők: Összehasonlítható a sírok mélysége a templom alapozásainak, esetleg megmaradt padlószintjeinek mélységével, és alkalmasak lehetnek a felszín alakulásának rekonstrukciójára a temető használatának idején. Ezek az adatok nemcsak az adott népesség esetlegesen korszakonként vagy kisebb közösségenként eltérő 21. MAGYAR Károly: Középkori templomkcrítőfalak és templomerődítések Magyarországon. Szakdolgozat. ELTE BTK Régészeti Tanszék 1982. 66. 22. Az okleveles említés gyakran csak jóval későbbi időből marad fenn — ha fennmarad —, mint a templom építése. A temetkezési jog felől tekintve az egyház középkori jogállásának meghatározásában és az ebben bekövetkezett változásokban sem nélkülözhető a temetők feltárása.
