F.Romhányi Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly Végh András: Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára (Monumenta Historica Budapestinensia 13. kötet Budapest, 2004)

GYÖNGYÖSSY Márton: Zsigmond király aranypénz-verésének első korszaka (1387-1401)

ső korszakában a verdejegyek két típusra oszthatók: egyrészt folytatódott a Nagy Lajos (1342-1382) uralma idején kialakult rendszer (liliom, csillag, zászlós kis címer, egybetűs jegy), másrészt megjelentek a kamaraispánok nevének kezdőbetűiből képzett kétbetűs jegyek (I -V, M - A). A magyar aranyforint mint fizetőeszköz tovább folytatta sikeres pályafutását, őrizte stabilitását, értéke megegyezett a firenzei aranyforinttal és a velencei dukáttal, de magasabb volt mint a rajnai aranyforinté. Az aranyforint stabilitása több érdekcsoportnak is előnyös volt: a magyar vezetőréteg (földbirtokosok) és a külföldi tőkéscsoportok (itáliai és délnémet) egyaránt érdekeltek voltak ebben, így rontása fel sem merülhetett, szemben a köznemesség és a városi polgárság pénzének tekinthető ezüstpénzekkel. Nem véletlen, hogy Zsigmond uralma alatt az ezüstpénzveretek értékállósága állandó probléma volt.

5 A középkori Magyarország aranytermelése, annak éves mennyisége már régóta a gazdaságtörténeti kutatás egyik újból és újból fellángoló vitájának tárgya. Korszakunkra vonatkozóan, sajnos, nem rendelkezünk olyan írott forrással, amelyből egyértelműen megállapítható lenne az aranytermelés volumene. Kováts Ferenc - XV. századi forrásokból kiindulva - az 1376-1400 közötti időszakban 3000 kg/év mennyiségben határozta meg hazánk aranytermelését. Ezt a számot - „symptomatikus" érvénynyel bár, de - a nyugati (Körmöcbánya, Szomolnok) és a keleti bányák (Nagybánya, Erdély) között 2000 illetve 1000 kg mennyiségben osztotta el. Szerinte ebben a korszakban - és Zsigmond király uralma alatt általában - a budai és a körmöcbányai aranypénzverés „praeponderál".

6 Kováts Ferenc kutatásának eredményét felhasználva és részben módosítva alkotta meg Paulinyi Oszkár a „gazdag föld - szegény ország" elméletét a középkori Magyarországra az aranytermelés és a külkereskedelmi passzívum kapcsán.

7 A Kováts és Paulinyi által meghatározott mennyiségeket Mályusz Elemér két tanulmányában is helyesbítette. Zsigmond király 1427-es rendelkezésére hivatkozva, melyben a király Borbála királyné ellátására szolgáló évi 20000 aranyforintra becsült harmincadjövedelmet felcserélte a körmöcbányai 5. POHL 1967-1968. 43-44; MÁLYUSZ 1985. 25-26. 6. KOVÁTS Ferenc: A magyar arany világtörténeti jelentősége és kereskedelmi összeköttetéseink a nyugattal a középkorban. Különlenyomat a Történelmi Szemle 1922. évi 1-4. füzetéből. Budapest 1923. 11, 16, 17. 7. PAULINYI 1972. 561-608.