B. Nyékhelyi Dorottya: Középkori kútlelet a budavári Szent György téren (Monumenta Historica Budapestinensia 12. kötet Budapest, 2003)

VIII. A selyemkárpit és párhuzamai

199 Az oltárelőt így írja le egy leltár: „ein geschatewet Altertuch mit Bildern auf einem Rotem Samit" DELMÁR 1941.19. p. 200 DELMÁR 1941. VII. tábla. A fotón egy hímzett pluviale látható 1318ból, azengelbergi bencés kolostorból. Élére állított négyszögekben (heraldikailag rutapajzsban) növényi ornamentikájú ábrázolásokat, heraldikai jellegű címeres állatábrázolásokat - sas, oroszlán találunk. A pluviale anyaga vászon, a hímzéshez részben lenfonalat, részben selyemszálat használtak. A szerző szerint a hagyomány - két másik antependiummal együtt ezt a darabot is Ágneshez kapcsolja. 201 Bécsi városi zászló, 1465, készítette Jakob Kaschauer; 237x197 cm (Inv. Nr. HM 128.000). WAISSENBERGER 1984. 39-41. p. 202 LÁSZLÓ 1980. 46-47. p. (45-46.kép, VIII. tábla). 203 THURÓCZY 1978. 244-248. p. Delmár közöl két azonos méretű (318x90) antependiumot (oltárelőt) is az egykori königsfeldeni kincstár állományából, melyek jelenleg a berni Történeti Múzeumban találhatók. Az egyik antependiumnál a szentek alakjai rátéthímzéssel készültek, belül pergamenbetéttel domborították őket, s a kész hímzést rávarrták az alapszövetre. A restaurálás alkalmával az egyik szent feje alatt megtalálták a hímzés domborítására felhasznált pergamen darabot. Ez abból a levélből való, melyet Bajor Lajos német király írt Ágneshez uralkodásának 21. évében. Ez alapján az oltárelő készítését 1334-re teszik.

199 Mivel az oltárelő Ágnes adománya, a főhelyekre, a keresztcsoport két oldalára Szent Ágnes és András kerültek.

200 Rátéthímzéses technikával készített, darabokból összevarrt vagy címerábrázolásos példányokra későbbi korokból is akad példa, mint amilyen például a bécsi Városi Múzeumban őrzött, több darabból összevarrt, címerábrázolásos selyem városi zászló.

201 1528-ban Henri van Lacke műhelyében, Enghienben készült Ausztriai Margit hat darab címeres kárpitja, melyből kettő a budapesti Iparművészeti Múzeum tulajdona. A két kárpitot a régensnő két férjének emlékére készíttette s egykor a Brau-i temetőkápolnában őrizték azokat. A kárpitokra Ausztriai Margit családi címereit szőtték. Az első kárpit oldalcímerein oldalági rokonai, I. Ferdinánd magyar és cseh király (1527-1564) és felesége Jagelló Anna (f 1546), II. Ulászló lánya, II. Lajos nővére, valamint II. Lajos magyar király (1516-1526) és felesége, Magyarországi Mária (f 1558) címerei láthatóak.

202 Bár viszonylag késői a párhuzam, de egyértelműek a magyar vonatkozások, továbbá ismét feltűnik a temetkezőhely mint a kárpit lehetséges használati helye. A címeres textíliák a királyi esküvőkön, tornajátékok alkalmából, hadba vonuláskor, de a temetés során is fontos szerepet játszottak. A Thuróczy Krónika részletesen leírja Károly Róbert temetését.

203 „...majd a király drága fejét királyi méltóságához illően arany koronával ékesítették, felséges testét skarlát ruhába öltöztették, lábára drágakövekből kirakott csizmát húztak, s rá méltóságát megillető arany sarkantyút illesztettek ...A főpapok, bárók és nemesek tömege előtt ott haladt hadi lobogóval sírva a híres-neves erős karú Tóth Lőrinc vitéz, aki a király úr életében reá háruló tiszt -