B. Nyékhelyi Dorottya: Középkori kútlelet a budavári Szent György téren (Monumenta Historica Budapestinensia 12. kötet Budapest, 2003)

VIII. A selyemkárpit és párhuzamai

selyematlasz árát érte el.

183 A XV században Velence és Firenze vált Európa két legjelentősebb selyemszövő központjává. Az Itáliában készült szöveteket évszázadokon át kedvelték az európai udvarokban.

184 Maga a kárpit kifejezés már 1395 körül megjelent. Az 1380-1410 között keletkezett Besztercei Szójegyzékben a „Carpoltos

77185 díszes szőttes, amellyel falakat, falnyílásokat borítanak. Kárpiton nem csak a szövött, „képes

77 kárpitot értették a középkorban, hanem a hímzett, festett, selyemből szőtt és más technikával készülteket is.

186 A kézzel szőtt, növényi, címeres vagy alakos díszítésű kárpitok rövid idő alatt jelentős szerepet játszottak a nyugat-, majd közép-európai belső terek díszítésében. A középkorban használt selyem és bársony darabok mellett később a gyapjúkárpitok is megjelentek. A korabeli kárpitművészetről bőséges forrást nyújt a Képes Krónika, több miniatúra hátterében láthatunk karikára felfüggesztett geometrikus, vagy virágos díszű kárpitot.

187 Középkori forrásainkban máshol is előfordul az elnevezés: pl. Károly Róbert felesége, Erzsébet királyné 1342-ben fia, I. (Nagy) Lajos trónra lépésekor gazdag ajándékot küldött Szent Lajos püspök marseilles-i templomának, melyben az ötvöstárgyak mellett szőnyegek, kárpitok is szerepeltek.

188 A kútból előkerült Anjou-magyar címeres selymen a rátétes díszítés, a több darabból kiszabott és összevarrott anyag azt feltételezi, hogy akár több ember is készíthette, viszonylag rövid idő 183 ENDREI 1989.162. p. 184 LÁSZLÓ 1989. 185FINÁLY 1892.36. p. 186 LÁSZLÓ 1980. 23. p. 187 KÉPES KRÓNIKA fol. 19r,39v,41r 188 LÁSZLÓ 1980. 23. p. Hímzett, heraldíkus díszítésű selyem, XIV. század első harmada (Párizs, Musée Cluny)