B. Nyékhelyi Dorottya: Középkori kútlelet a budavári Szent György téren (Monumenta Historica Budapestinensia 12. kötet Budapest, 2003)
IX. További kérdések és feltevések
magyar trón elfoglalásának igényével, ezért elképzelhető, hogy régi, Nápolyban készült darabokat hozott magával, vagy esetleg az ittenieket használta. Az is tény, hogy az ellene elkövetett merénylet Budán történt, s ez akár szorosabban is összekapcsolhatja a kárpit használatának és használatból kivonásának idejét, hiszen a lelőkörülmények ezt a feltevést sem zárják ki. A használatból való kivonás és a kútba kerülés között akár évek is eltelhettek. Ezt látszik alátámasztani, hogy a kibontás utáni vizsgálatok során, bizonyos helyeken a kárpit kopottabbnak, másutt épebbnek tűnt, lehetséges, hogy az anyagot összehajtva tárolták egy ideig. Nagy valószínűséggel állítható, hogy a kútból előkerült selymek anyaguk, technikájuk, kidolgozásuk és lehetséges funkciójuk alapján korábbiak a többi, innét előkerült leletanyagnál. Elképzelhető, hogy zálogként, vagy csak az anyag értéke miatt „ott felejtődtek 77 az egykori tulajdonosnál, akinek esetleges halálával vagy elköltözésével az immár funkciót vesztett, felhasználhatatlan darabok a szemétbe kerültek. A funkcióvesztés a kárpit esetében már csak azért is könnyen elképzelhető, mert a még használható, hátsó hordozóanyagát lefejtve az apró selyemdarabokból összevarrt textilt elavult címertani jelentése miatt nem lehetett Zsigmond király uralkodása alatt felhasználni. Ez ugyanakkor nem biztos, hogy érvényes a tölgyleveles anyagokra, hiszen ez a - többfajta tárgytípuson is használt - motívum a kályhacsempéknél éppen Zsigmond korában tűnt fel több kályhán is. E feltételezések a teljes anyag feldolgozásáig s talán még utána is csupán kérdésfelvetésként, munkahipotézisként használhatók. Az itteni zsidók elköltözésével, mely valószínűleg egybeesik a Szent Zsigmond-templom vagy más néven kisebb Szűz Máriatemplom építésével és az udvar Budára költözésével, a textilleletek a valószínűleg zsidók által használt tárgyak sokaságával együtt szemétre, azaz kútba kerültek. Hogy ezt a most is vizet adó kutat a későbbi tulajdonosok a Várhegy köztudomásúan vízben szegényebb déli részén miért nem használták, szintén nyitott kérdés. Választ talán a kúthoz tartozó telek, valamint a szomszédos telkek leletanyagának részletes feldolgozása adhat.
