B. Nyékhelyi Dorottya: Középkori kútlelet a budavári Szent György téren (Monumenta Historica Budapestinensia 12. kötet Budapest, 2003)

VII. A kút iszapos részének textilleletei

sos képmezőknél már a következő színű sáv egy részét hajtották vissza. (Jó példa erre a 44. számú képmező.) Valószínűleg a selyemkárpit eredeti széle lehet a 27. és a 13. képmezőknél; itt anyagszélt találtunk, az utóbbinál pedig már eredetileg sem varrták rá a liliomra a tornagallért. A lelet kibontásakor az egyik oldalon sodrott zsinórszerű textilmaradványokat találtunk, valószínűleg felfüggesztésre szolgáltak. Elképzelhető, hogy a címeres ábrázolású selyem egykor falikárpit volt, noha eredeti funkciója továbbra is kérdéses, hiszen egykori méretét sem ismerjük. • TEXTILFESTÉS A selyemkárpit három apró töredékét a brüsszeli székhelyű Institut Royal du Patrimoine Artistique laboratóriumában vizsgálták meg.

161 A mintában kermès (Kermes vermilio), festőbuzér (Rubia tinctorum) és tannin nyomát lehetett kimutatni.

162 A különböző festési eljárások Keletről származtak, az arabok és Bizánc közvetítésével jutottak el Európába, ahol a fonalfestés első nagy központjai, akárcsak a selyemszövésnél, Itáliában alakultak ki. A kéket a kékfestőfű leveleiből nyerték, s évszázadokon keresztül, mint az egyik legjelentősebb festéknövényt, több helyen is termesztették. A festőbuzérral keverve bíborszínt nyertek belőle. A kornak legjobb színezékei az ún. csávaszínezékek voltak, elsősorban az indigó. Ennek redukált formája sárga színű, ez húz fel a szálra és levegőn oxidálódva kékül meg. A korábbi színezékek legnagyobb csoportját az ún. pácfestékek alkották. A fonalat vagy szövetet páccal (pl. tanninnal, timsóval) kezelték és erre kötött a festőbuzér, kermes, kosenil vagy a festőfák anyaga.

163 A festőbuzér gyökere alizarint tartalmaz, ebből állították elő a piros festéket. Ez a gyapot festésére is alkalmas, szőnyegszövésnél pedig a fonal festésére alkalmazták. A kermes bizonyos tölgyeken élősködő pajzstetű nősténye, ebből nyerték a karmazsin színezéket. Ez az egyik legdrágább színezék, mely vörös színt ad, de kimutatták, hogy sok (kék, barna, zöld) árnyalat alá szokás volt kermes alapozást adni.

164 A festőbuzér mellett tehát a kermestetűt is használták a bíborszín eléréséhez. A sárga színt sáfránnyal festették. 165 161 Köszönöm a textilek színezék- és anyagvizsgálatában Járó Márta (Magyar Nemzeti Múzeum) közreműködését. 162 A minták nem mutatták ki sem indigó, sem arany jelenlétét. 163 ENDREI 1989. 29-30. p. 164 Uo. 126. p. 165 LÁSZLÓ 1980. 12. p.