B. Nyékhelyi Dorottya: Középkori kútlelet a budavári Szent György téren (Monumenta Historica Budapestinensia 12. kötet Budapest, 2003)

VII. A kút iszapos részének textilleletei

147 BERTÉNYI 1983. 51-52. p, BERTÉNYI 1986. 63. p. 148 PASTOUREAU 1979. 177-178. p. 149 A tornagallér öt és három ágáról érdekes franciaországi adalék, hogy Robert Artois (11317) sírszobrán a liliomos pajzson öt orom található. PHILIPPE LE BEL 98-99. p. 48. kat. sz. (Françoise Baron). Az adatra Lővei Pál hívta fel figyelmemet, melyet ezúton is szeretnék megköszönni. 150 SZIKSZAY 2000. 290.p. A tornagallér a nyugat-európai heraldikában korán megjelent, a címertörés jelzésére használták.

147 Az azonos családon belüli egyes ágak vagy a házasságon kívül született gyermekek megkülönböztetésére bizonyos változtatásokat hajtottak végre a címereken, ezeket a heraldika címertörésnek nevezi. A tornagallér használatának virágkora a XIV. század első harmadára tehető, ezután az idősebb és fiatalabb testvér megkülönböztetésére már nem helyeztek akkora hangsúlyt.

148 Egyes heraldikusok úgy vélik, hogy a tornagallér a XIV század közepéig ismeretlen volt Kelet-Európában, ritkább Dél-Franciaországban és Itáliában. Észak-, Kelet- és Nyugat-Franciaországban a XIII. század utolsó harmadáig az ötágú tornagallér volt a leggyakoribb, ezt váltotta fel a háromágú tornagallér.

149 A kárpiton megjelenő liliomos mező felett lebegő, háromágú tornagallér a francia királyi család mellékágai, esetünkben a nápolyi udvar felé mutatnak. Az Anjou liliomok fölött a háromágú lebegő tornagallért címereikben a nápolyi Anjou uralkodók is használták, már Magyarországi Mária királyné, Károly Róbert nagyanyja is.

150 A XIV század elején a magyar királyság külkereskedelmi kapcsolatainak egyik fő útvonala Dalmácián keresztül Itáliába vezetett, a másik Bécsen keresztül Nyugat-Európába. Károly Róbert uralko-