B. Nyékhelyi Dorottya: Középkori kútlelet a budavári Szent György téren (Monumenta Historica Budapestinensia 12. kötet Budapest, 2003)
II. A kút feltárása
tuk; a bőröket a hűtőszekrényből naponta szállítottuk a múzeum restaurátor-műhelyébe az előkerült fémleletekkel, kisebb megmunkált fatárgyakkal és textilekkel együtt. 47 Az iszapolás menete 47 A bőröket Bakayné Perjés Judit restaurátor vette gondozásba, a faanyagot Búzás Zsuzsanna restaurátor Morgós András módszerével konzerválta. (Mindehhez vizsgálati hely kialakítására és igen nagy mennyiségű cukorra volt szükség.) A dendrokronológiai vizsgálatokat Grynaeus András, a fafajták meghatározását Babos Károly (Eötvös Loránd Tudományegyetem) végezte, a kút csontanyagát Daróczi Szabó László határozta meg. A kútból előkerült bogarakat Szél Győző (Természettudományi Múzeum), a növényi magvakat Gyulai Ferenc dolgozza fel. 48 Az iszapolásra a volt Honvéd Főparancsnokság épületében került sor. A helyszínt a Budai Várgondnokság Kht. bocsátotta rendelkezésünkre, amelyért ez úton is köszönetet mondok. 49 Az iszapolás menetét azért írom le részletesen, mert ritka az ilyen „nagyüzemi" méretekben történő átrostálás. A megfigyeléseket, tapasztalatokat talán a későbbiek során fel lehet használni, a módszereket pontosítani, finomítani. A munka folyamán egyvalami bizonyossá vált: elengedhetetlenül szükséges a kútból előkerült föld teljes átiszapolása a gazdag növényi és egyéb szerves anyag vizsgálata, feldolgozása szempontjából. Az iszapolás során nyújtott segítségért köszönetet mondok Rejtő Andrásnak, valamint értékes szakmai tanácsaiért Pálóczi Horváth András régésznek. A feltárás során meg kellett találni a nagy mennyiségű átiszapolandó föld átrostálásának hatékony módját, meleg levegőn a szerves anyagok ugyanis hamar károsodhattak volna. Ezért pincehőmérsékletű helyet kellett találni a zsákok tárolására, folyamatos vízvételi lehetőséggel. 48 Az átiszapolt növényi magvak hatékony szárítása érdekében a szárítóhelyiség kialakításakor gázüzemű hőlégbefúvót alkalmaztunk. Az iszapos földet gondosan átválogattuk, nagy zsákokban tároltuk, majd zsákonként átiszapoltuk (1 zsák kb. 25-40 kg földet tartalmazott). Minden zsákot rétegszámmal és szintadat jelzéssel láttunk el. Előáztatás előtt lemértük a zsákokat, megmértük a kémhatást (azaz a Ph értéket), ami ekkor már átlag 7,5 volt, majd kádakban előáztattuk, lazítottuk a földet. Előáztatás után négy különböző finomságú szitasoron átiszapoltuk a leleteket (0,5; 2; 5; 20 mm-es lyuktávolsággal). A munka folyamatosságának és hatékonyságának érdekében minden szita egy-egy nagy üstre került, így a kifolyó vizet és az átrostált földet külön tudtuk választani. Az iszapolás után a szárítás következett. A szárítóasztalok fölé időkapcsolós lámpákat szereltünk, az asztalokra geotextilt (terfilt) tettünk, és fakeretekkel elválasztottuk az egy zsákból, egy szintből, de különböző finomságú szitákból előkerült leleteket. A szárítás során a leleteket átvizsgáltuk, majd típusok szerint bezacskóztuk. Az iszapolás során tett megfigyelésekről külön naplót vezettünk, melyben feltüntettük a zsák jelzetét, szintszámát, a szintadatokat, az iszapoláskor előkerült tárgyakat (a növénymagokon kívül), megmértük a súlyt, a Ph értéket, és rögzítettük az iszapolás dátumát, valamint egyéb észrevételeinket. Ezzel a módszerrel napi 4-5 zsáknyi anyagot tudtunk átiszapolni, a teljes mennyiség 302 zsák volt. Minden réteg után átmostuk és kitisztítottuk az üstöket, szitákat és a geotextilt is lecseréltük, letisztítottuk. 49
