B. Nyékhelyi Dorottya: Középkori kútlelet a budavári Szent György téren (Monumenta Historica Budapestinensia 12. kötet Budapest, 2003)

II. A kút feltárása

használata idején rendszeresen tisztították, az alján ugyanis nem találtunk a használat idejére utaló, lerakódott finom iszapréteget, s az iszapban sem volt feltűnő rétegváltás. Az eddigi vizsgálatok azt mutatják, hogy a leletek kútba kerülése rövid idő alatt történt. A kutat a sziklába - márgába - vágták, béleletlen volt. A kibontás befejezése után megállapítottuk, hogy alja egyenetlen, a falakon a korabeli készítési technika jól megfigyelhető, csákány nyomokat, helyenként ácsolat nyomát fedeztük fel. A kút négyzete bizonyos mélységenként enyhe csavarodást mutat észak-északnyugat felé, ugyanakkor enyhén szűkül is. Egykor a szivárgó rétegvizeket gyűjthette össze. Megfigyeléseink szerint a jelenlegi vízszivárgás -8,80 méternél (Adria feletti magasság 148,20) kezdődik, és legerősebben az északkeleti saroknál észlelhető. Mostani vízhozamát onnan tudjuk, hogy az egy hónapos téli leállás alatt a kút 35 cm magasságban vízzel telt meg, azonban az egykori vízhozamról nincsenek adataink, de kevesebb a jelenleginél nemigen lehetett, különben a szerves anyagok megsemmisültek volna. Azt, hogy a jelenlegi folyamatos vízutánpótlás milyen eredetű - természetes vagy a rossz vezetékekből szivárog - nem lehet tudni. A vízből kiszedett tárgyakon Ph 9.5 értéket, lúgos kémhatást mértek. A szerves anyagok teljes lebontásához oxigén, lúgos vagy enyhén savas közeg és meleg hőmérséklet szükséges. Ha az egyik tényező hiányzik a felsoroltak közül, a folyamat erősen lelassul, akár le is állhat. A fák, bőrök, növényi maradványok anyagai a mikroorganizmusok tevékenységét erősen gátolták, a vegyületek származhatnak a bőrleletek cserzőanyagaiból, vagy akár a növények pusztulásából. A légmentesség és az állandó vízutánpótlás megőrizte számunkra a szerves - bőr, fa, textil - anyagokat, a növényi magvakat, beszórt vagy behullott ágakat. Speciális feladatok Az ásatás során a kútból áradó folytonos, erős bűz miatt meg kellett találni az átszellőztetés módját. Ezt egy folyamatosan hosszabbítható, „szagelszívóvá" alakított cső segítségével oldottuk meg. A vizet vödrökkel mertük ki és bakteriológiai szempontból megvizs-