K. Vég H Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Az alapítástól az ezredforduuóig (Monumenta Historica Budapestinensia 11. kötet Budapest, 2003)

I. A FŐVÁROSI MÚZEUM MEGSZERVEZÉSE ÉS MŰKÖDÉSE KUZSINSZKY BÁLINT IGAZGATÓSÁGA ALATT, 1887-TŐL 1934-IG - A Múzeum megszervezése és működése Kuzsinszky Bálint igazgatóságának első szakaszában (1888-1912)

képét tüntesse fel, a meglevő anyag ellenben annyira gyér, hiányos, hogy abból múzeumot csinálni nem lehet, haladéktalan kötelességemnek ismerem, hogy legalább az, a mi még megmenthető, megóvassék. Nevezetesen máris belefogtam az ide vonatkozó tárgyak, épületek, helyek lajstromának elkészítésébe, melyekről amennyiben még nincsenek, legalább egyelőre legsürgősebben photographiák volnának készítendők."

82 Az eltűnt tárgyakról, eseményekről pedig a még meglévő rajzokat, festményeket és fényképeket igyekszik megszerezni. E célból már megkezdte a különböző nyomtatványok áttekintését, kijegyzését. A Múzeum évi költségvetése: 3000 forint. A Tanács július 20-i ülésén megtárgyalta és elfogadta Kuzsinszky jelentését és javaslatait, a műcsarnoképület tatarozási munkáinak végrehajtására pedig utasította a mérnöki hivatalt.

83 Augusztus 4-én Kuzsinszky újabb beadvánnyal fordult a Tanácshoz. Eszerint a Fővárosi Múzeumot legkésőbb 1900-ban meg akarja nyitni a közönség előtt, s ehhez a következő évben kéri a 3000 Ft költségvetés felemelését 5000 Ft-ra. A Fővárosi Múzeum megalapításának elhúzódásáról szól bevezető mondata: „A közgyűlés határozatából az idén, 12 évi eredménytelen kísérletezés után, végre a Fővárosi Múzeum kérdése dűlőre jutott. Van hely, hol berendezhető." Megállapítja azonban, hogy az eddigi tárgygyüjtések „minden rendszer nélkül történtek s az eddig elhasznált pénzből szerzett tárgyak között kevés Budapest főváros múzeumába való. Inkább csak az áll rendelkezésre, a mit a két országos kiállításon a főváros kiállított." A dotáció felemelését így indokolja: „Nem szabad felejteni, hogy itt egy állandó intézmény megvalósításáról van szó s az áldozatnak, a mit a főváros hoz, örök időkre nyoma marad." Saját magáról pedig ezt írja: „Előre kijelentem, hogy annál a csekély tiszteletdíjnál, a mit a főváros az idén havi részletekben ád, többre igényt nem tartok, sőt kész vagyok, bármily nehéz, egy magam minden segédszemélyzet nélkül, az óriási munkát elvégezni. A törekvésem egyes egyedül az, hogy a Múzeum megfeleljen hivatásának s méltó legyen a fővároshoz." A legsürgősebb teendőket az alábbiakban határozta meg: fényképek készíttetése a főváros régi épületeiről, amely fényképek egyelőre megfelelnek, de „se tartósságuk, se művészietlen voltuk miatt nem alkalmasak, hogy egy múzeum falait díszítsék. Idővel azért aquarellekkel kell majd pótolni." Egyes épületekről 82 A Múzeum várostörténeti gyűjteményének alapjául az Enea Lanfranconi által a fővárosnak 1887-ben ajándékozott, 332 dbból álló metszetgyüjtemény, a millenniumi kiállítás pavilonjában lévő anyag és a Toldy László által gyűjtött tárgyak, fényképek szolgáltak. A gyűjtemény kialakulásának történetét röviden ismertette: VIGH, 1998. (pl. a régi városháza, a belvárosi templom) gipszmodellek készítése szükséges, továbbá másolatok készíttetése azokról a fővárosi vonatkozású tárgyakról, amelyek nem szerezhetők meg eredetiben. Ugyanakkor „természetesen nem szabad bármely alkalmat sem elmulasztani, hogy a mi kínálkozik eredeti tárgy, rajz, hogy annak megszerzését a Múzeum elmulassza." Végül a Múzeum berendezéséhez szükségesek keretek a képek számára, állványok, szekrények, stb.

84 Ugyanakkor, augusztus 4-én Kuzsinszky egy másik beadványában jelezte a Tanács felé, hogy amíg a Műcsarnok épületéből gr. Kreith Béla a gyűjteményét nem költözteti ki, „nem mondható, hogy a főváros a műcsarnoképülettel rendelkezik." A Kreith által vételre ajánlott - egykor Kossuth tulajdonában lévő - bútorokkal kapcsolatban írta: „A Fővárosi Múzeumnak a közgyűlés által is jóváhagyott célja kizárja, hogy oly általános nemzeti vonatkozású tárgyak, minők Kossuth Lajos turini bútordarabjai, megszereztessenek. Ehhez képest azon csoportok egyikében sem a melyekre a Múzeum anyaga oszlani fog, bele nem illeszthetők."

85 Ebből kitűnik, hogy Kuzsinszky kezdettől fogva tartotta magát a Fővárosi Múzeum céljához, meghatározott gyűjtőköréhez, s nem kívánta oda nem tartozó tárgyakkal gyarapítani. A Tanács az augusztus 10-i ülésén - Kuzsinszky felterjesztése alapján - elutasította gr. Kreith Béla vételi ajánlatát, s felszólította, hogy nyolc napon belül szállíttassa el tárgyait a Műcsarnokból.

86 Kuzsinszky augusztus 22-i beadványából megtudjuk, hogy 1900 májusára tervezte a Fővárosi Múzeum teljes berendezését, a tárgyak elhelyezését, kiállítását. írta továbbá, hogy a Műcsarnok bal oldalának magánszemély számára történő átengedése ellen nem lehet kifogása, de kérte, hogy a művész és az őt felkeresők „csak a múzeumi felügyelő jelenlétében járhassanak az épületbe".

87 Ez a megjegyzése jelzi, hogy figyelme kiterjedt a muzeális tárgyak biztonságának védelmére is. Egy másik, szintén augusztus 22-i felterjesztésben tájékoztatta a Tanácsot terveiről. E szerint az évi 3000 Ft költségvetésből szeretné lefényképeztetni (kb. 200 felvétel) a fontosabb régi épületeket, mielőtt lebontják azokat. A fényképek segítségével a főváros építéstörténetét is be lehet mutatni. Akvarelleken is meg akarja örökíttetni ezeket az 83 BTM A KMi. 21/1899. 84 BTM A KMi. 25/1899. Sí BTM AKMi. 27/1899. 86 BTM A KMi. 28/1899. 87 BTM A KMi. 33/1899., 35/1899.