K. Vég H Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Az alapítástól az ezredforduuóig (Monumenta Historica Budapestinensia 11. kötet Budapest, 2003)
III. A MÚZEUM TEVÉKENYSÉGE 1947-TŐL 1956-IG - Az új politikai helyzetben (1947-1949)
III. A MÚZEUM TEVÉKENYSÉGE 1947-TOL 1956-IG AZ ÚJ POLITIKAI HELYZETBEN (1947-1949) Nagy Lajos központi igazgató 1946. december 10-én bekövetkezett halála után megbízott igazgatóként Kopp Jenő, a Fővárosi Képtár vezetője irányította az intézményt, akit 1947. július l-jétől központi igazgatónak neveztek ki. 1 Osztályigazgatói helyére Pogány Ö. Gábor került alkalmazásra. 2 Az Aquincumi Múzeumot Szilágyi János, a Középkori Múzeumot Gerevich László, a Kiscelli Múzeumot Schoen Arnold vezette továbbra is. A 223.570/1947.XI. sz. polgármesteri határozat szerint a Régészeti és Ásatási Intézet augusztus l-jétől Budapest Székesfőváros Ősrégészeti és Népvándor-láskori Gyűjteménye néven, az eddigi - elsősorban az őskori és népvándorláskori kutatások - feladatkörében működött tovább. Vezetője Nagy Tibor lett. 3 A Petőfi Múzeum igazgatója továbbra is Bertalan Vilmos volt. 4 A szűkös anyagi lehetőségek között a következő években is folyt tovább az épületek háborús sérüléseinek javítása és a gyűjtemények gyarapítása, a régészeti feltáró munka (Gellérthegy - eraviszkusz település, XI. Andor utca - őskori telep, Albertfalva római tábor és település, Aquincum polgárváros, budai Vár, stb.). 5 1947-ben már lehetőség nyílt ösztöndíjas tanulmányutakra is: Gerevich László Angliába és Franciaországba, Supka Magdolna (művészettörténész) és Zakariás Margit (festőművész-restaurátor) Olaszországba utazott. 6 Az ország 3 éves újjáépítési tervéhez kapcsolódva a művelődési intézményeknek is tervet kellett készíteniük. Kővágó József polgármester rendelete szerint a terv elkészítéséhez két alternatív pénzügyi lehetőséget kellett figyelembe venni: 1) 1947-48-ra 20%-os, 1948-49-re további 25%-os, 1949-50-re további 30%-os növekedéssel, 2) 50, 100 ill. a har1 BTM A KOi. 361/1947. jún. 21. Itt említjük meg, hogy a tárgyalt korszaktól kezdődően az alapvető forrásként használt iratanyag tekintetében elsősorban a Budapesti Történeti Múzeum archív igazgatási iratgyűjteményére támaszkodtunk, mivel az teljesebb a Budapest Főváros Levéltárában őrzött anyagnál. Ugyancsak nem találtunk további érdembeli anyagot a Fővárosi Tanács illetékes ügyosztálya, valamint a tanácsi ülések jegyzőkönyveiben. : BTM A KOi. 362/1947. jún. 23. 3 BTM A ROi. 211/1947. júl. 28. Az „Ősrégészeti és Népvándorláskori Gyűjtemény" elnevezés helyett továbbra is a megszokott „Régészeti és Ásatási Intézet" elnevezést használták. madik évben 200%-os javulással lehetett számolni. A tervezésnél fontos szempontként jelölte meg az 1848-49-es szabadságharc centenáris évfordulóját. 7 A Múzeum vezetése a 3 éves terv fő feladataként az épületek további helyreállítását, a régészeti kutatások folytatását, a raktárak és a könyvtár fejlesztését, a centenáris és egy régészeti „népies" kiállítás megrendezését jelölte meg. 8 1947-től megfigyelhető a múzeumok tevékenységében az új kultúrpolitika céljainak megfelelően a népművelés egyre erőteljesebb hangsúlyozása, előtérbe kerülése. „A ma múzeuma, még inkább a jövőé, a szó nemes értelmében vett népművelő intézmény kell legyen. Vele párhuzamosan halad természetesen a belső tudományos tevékenység. ... a cél, kiegyenlíteni a műveltségbeli rétegződések nagy egyenlőtlenségeit." - írta Zalotay Elemér, a szentesi múzeum vezetője. 9 Sebestyén Géza szerint „a nagy változás csak most fog végbemenni. A népi demokrácia aktív szerephez juttatja a népet is." 10 Ezért a Múzeumnak a népi életet kell bemutatnia a „maga egész szélességében". 11 Az új kultúrpolitikát elsősorban a kiállításokkal lehetett és kellett érvényesíteni. A Fővárosi Képtár a tárlatok rendezésével két célt kívánt megvalósítani: szakmai elvi kérdések tisztázását (nyilvánvalóan az új kultúrpolitika elvárásainak megfelelően) és az új közönség kinevelését, a kultúrától 1945 előtt elzárt dolgozó osztályok érdeklődővé nevelését, továbbá a „rossz, kispolgári ízléssel fertőzöttek" átnevelését. Feladatának tartotta az 1945 előtt háttérbe szorított, a népi realizmust és a szocialista realizmust képviselő „haladó" művészek alkotásainak bemutatását. E szempontok figyelembevételével került megrendezésre 1947 folyamán a „Képzőművészetünk a felszabadulás óta", a „Száz mester - száz remekmű", „A magyar grafika száz éve" c. tárlat, és a fenti célokat szolgálta 27 üzemi kiállítás is (Óbudai Goldberger 4 BTM A KOi. 441/1947. jún. 30. 5 SZILÁGYI, 1950.; GEREVICH, 1948a. h BTM A KOi. 198/1947. márc. 31., 374/1947. júl. L, 1947. okt. 15., 532/1947. nov. 13., BTM A KMi. 561/1947. nov. 3. és 24. Belföldi tanulmányúton, Debrecenben volt Szilágyi János: BTM A ROi. 1947. máj. 29. és júl. 18. ' BTM A KOi. 79/1947. jan. 24. « BTM A KOi. 101/1947. febr. 10., 1947. máj. 22. " ZALOTAY, 1947. 7., 32. 10 SEBESTYÉN, 1947. 11 ZALOTAY, 1947. 60-61.
