K. Vég H Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Az alapítástól az ezredforduuóig (Monumenta Historica Budapestinensia 11. kötet Budapest, 2003)
IV. A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM MŰKÖDÉSE 1957-TŐL 1987-IG - Az 50-es évek végén (1957-1961)
részint zavaros események, részint Nagy Tibor hatása alá kerültek. ... Annak ellenére, hogy a bizottság nem javasolja fegyelmi felelősségre vonásukat, felhívja a múzeumvezetés figyelmét arra, hogy nevezettek jelenlegi környezetükből való kiemelését és más osztályra, esetleg más múzeumba való helyezését hivatali úton vizsgálja felül és tegye lehetővé." Javasolta a bizottság a szakszervezetnek, hogy a forradalmi bizottság tagjai és az októberi forradalommal kapcsolatosan szerepet játszó többi személy a következő három évben ne kerüljenek be a szakszervezeti vezetőségbe. 5 Arra vonatkozólag, hogy a vizsgáló bizottság javaslatait az intézmény vezetősége mennyiben vette figyelembe, nem találtunk adatot, de éppen ebből gondolhatunk arra, hogy lényegében napirendre tért az események felett. Az 1958-as felügyeleti vizsgálatról készült jelentés foglalkozik még a Nagy Tiborral kapcsolatos személyi problémával, az érintett szándékával: visszavonul, mert bizalmatlanságot érez magával szemben a forradalmi bizottságban vállalt tisztsége miatt. A jelentés készítői megállapították, hogy a Budapesti Történeti Múzeumban „az ellenforradalmi események más tudományos intézetekhez mérten viszonylag kevés hullámot vertek, s már azok is elcsendesedtek." 6 Ez a megállapítás megfelelhetett a valóságnak, mivel a későbbiekben sem találkozunk utalással az 1956-os belső eseményekre. A fennmaradt dokumentumok szerint 1957 elején a Múzeum visszazökkent a megszokott munkarendjébe. Szervezeti változást határoztak el. A Régészeti Osztályt két önálló csoportra osztották: az Őstörténeti Csoport a III., Nagyszombat utcától északra a római kori emlékeken kívüli kutatási feladatokat látta el, míg az Aquincumi Múzeum hatásköre a római kori emlékekre terjedt ki. A két csoport 1958 elején teljesen önállóvá vált. 7 Helyreállították az októberi események során keletkezett épületkárokat. Elkészítették a 3 éves beruházási és felújítási tervet, amelynek legfőbb része az Országház utca 28. - Úri utca 49. sz. alatti klarissza épület - a Múzeum számára történő - helyreállításával foglalkozott. Ismert, hogy ezzel a tervvel 1949 óta foglalkoztak, sikertelenül. Csupán néhány helyiséget használhattak, de „kultúrcentrum" létrehozása volt a cél. Folytatták a „Budapest Története" kötetek munkálatait, amelyben 1958 elején mintegy hetvenen vettek részt. A középkori történeti kutatások megerősítése céljából státusba vették Kumorovitz 5 Az idézett dokumentumokra 1. az előző fejezet 233.sz. jegyzetét. 6 A BTM 1958. évi felügyeleti vizsgálatának anyaga és az 1961. évi jelentések a végrehajtásról. BTM A ltsz.: M. 291-83. 7 BTM A ROi. 1957. febr. 14., BTM A Ki. 1958. febr. 7. Lajost, a történettudományok doktorát. A szűkös lehetőségeket jelzi, hogy ez évben, de a következő esztendőben is mindössze egy új kiállítást rendeztek. 8 Ma meglepő, hogy alig fél évvel a forradalom után a politikai vezetés - visszazökkenve a korábbi évek gyakorlatába - felszólította a dolgozókat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának megünneplésére. A Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Osztálya körlevélben közölte: „a nagyjelentőségű évforduló megünneplését a múzeumoknak is elő kell segíteni", s kiállításokon kívül más „kiemelkedő munkateljesítményt is a nagy nemzetközi jelentőségű ünnep előkészítéséhez számíthatunk, ha ezeket a Nagy Októberi Szocialista Forradalom szellemében végzik el munkatársaink." Az intézmény válaszában az Aquincumi Múzeum folyamatban lévő munkáinak felajánlása szerepel. 9 Az 1958-as esztendő is szervezeti változással kezdődött: létrehozták a Leletmentő és Adatgyűjtő Csoportot, azzal a céllal, hogy lehetővé váljon az egyre nagyobb számú építkezések és földmunkák következtében felmerülő leletmentési feladatok jobb megszervezése és elvégzése, a régészeti dokumentációk és adatok összegyűjtése és nyilvántartása. Ebben a feladatkörben 1961 végéig működött, majd tevékenysége szűkült, a leletmentések szervezése visszakerült a régészeti osztályokra. 10 A művelődési intézmények, így Múzeumunk munkáját is alapjaiban érintette az MSZMP művelődéspolitikai irányelveinek kiadása augusztus 25én. Ennek előzménye az MSZMP 1957 júniusában megtartott Országos Pártértekezletének határozata volt, amely „az emberek gondolkodásának szocialista átformálása és gyorsítása" céljából rámutatott a kulturális munka fontosságára és arra, hogy „a jelenlegi helyzetben rendkívüli jelentőségű a széles körű és megalkuvás nélküli harc az ellenforradalom előtt és alatt elburjánzott és még végleg le nem küzdött revizionista és burzsoá nézetek ellen." Az Országos Pártértekezletet követően a Központi Bizottság és kulturális ügyekkel foglalkozó szervei behatóan foglalkoztak a művelődéspolitika időszerű kérdéseivel, majd határozatban rögzítették a párt művelődéspolitikájának alapelveit és célkitűzéseit. Az irányelvek szerint a kulturális forradalom - amely lényegében a szocialista kultúra megteremtéséért vívott harc - célja: „végleg megszüntetni a volt 8 BTM A Ki. 1957. ápr. 3., aug. 9., szept. 9., nov. 27. 9 BTM A Ki. 1957. júl. 19., 31. 10 Leletmentő és Adatgyűjtő Csoport történetére 1. K. VÉGH, 1991. 79-80. A korábbi irodalom u.o. az 1-11. sz. jegyzet alatt.
