K. Vég H Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Az alapítástól az ezredforduuóig (Monumenta Historica Budapestinensia 11. kötet Budapest, 2003)

IV. A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM MŰKÖDÉSE 1957-TŐL 1987-IG - Az 50-es évek végén (1957-1961)

IV. A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM MŰKÖDÉSE 1957-TÖL 1987-IG Az 50-ES ÉVEK VÉGÉN (1957-1961) Az 1956-os forradalom következményeként a múzeumi területen - irányítói szerint - „eszmei zavar" és „politikai bizonytalanság" jelentkezett. Maga a Művelődésügyi Minisztérium néhány évig nem tudta teljesen megoldani a terület irányítását a múzeumokkal szembeni bizalmatlan légkör miatt.

1 E jelenségek megszűnéséről az 1961. decemberi országos múzeumvezetői konferencián a Minisztérium részéről Liptai Ervin beszélt. Megállapította: „a dolgozók megértik, helyeslik és a maguk munkájával támogatják a pártnak és a kormánynak a szocializmus gazdasági és politikai építésére tett intézkedéseit. Múzeumaink Budapesten és vidéken tevékenyen kiveszik részüket a dolgozó tömegek soraiban folytatott szocialista ismeretterjesztő és felvilágosító munkából, és a kulturális forradalomnak ma már egyre hatásosabb eszközei."

2 Fülep Ferenc, a Nemzeti Múzeum főigazgatója szerint is az 1956-os események után „bizonyos elbátortalanodás, sőt visszalépés következett be a marxista történetfelfogás érvényesítése terén." Ezt a régészetben azzal magyarázta, hogy 1956 előtt „sokan nem meggyőződésből, hanem igen sok esetben frázisszerűen igyekeztek érvényesíteni a marxizmust-leninizmust, sokszor sematikusan alkalmazva a történelem jelenségeire."

3 Intézményünkben a forradalom leverése utáni légkörről kevés ismeretünk van. Későbbi dokumentumok azt jelzik, hogy viszonylag nyugodt, feszültségmentes körülmények között folyt a munka. A dolgozóknak az 1956 októberében-novemberében tanúsított magatartását mintegy 8 hónap elteltével vizsgáltatta meg a főhatóság. Az augusztus 30-a és szeptember 4-e között működő vizsgálóbizottság 5 tagból állt, közülük azonban csak 2 fő volt a Múzeum alkalmazottja, míg a másik 2 tagot, valamint az elnököt, Pogány Ö. Gábort kívülről jelölték. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint 19 személyt hallgattak meg. A bizottság összefoglaló jelentésében megállapította, hogy „súlyosabb eltévelyedésre, bűncselekmény jellegű intézkedésre nem került sor a Múzeum életében a viharos hetek során. A jogilag kihámozható tények nem bizonyítanak Molnár János miniszterhelyettes zárszava. In: Országos múzeumvezelői konferencia, 1961. dec. 4-6. Bp. 1962. 86. Liptai Ervin referátuma Lm. 1. FÜLEP, 1963. 11-12. állampolgári hűtelenséget, vagy konkrét ellenforradalmi tevékenységet. Az általános hangulat mégsem volt egészséges, a népi demokratikus rendszerrel szemben feltámasztott pszichózis itt is sokakat hatalmába kerített, s e pszichózis kialakítására megtalálta erőszakos fellépésű ügynökeit. Bizonyosnak látszik, hogy az ellenforradalom légköre kihasználásával néhányan, ... a Múzeum addigi rendjét gyökeresen megváltoztatni igyekeztek, s bizonyos, hogy politikai színezetű, lényegében személyeskedő kifogásokkal a maguk számára kívánták biztosítani a Múzeum vezetését." Az egyik tudományos dolgozó a meghallgatásáról készült - saját aláírásával hitelesített - jegyzőkönyv szerint úgy nyilatkozott, hogy megítélése szerint „a Múzeumban lezajlott forradalmi bizottság választással kapcsolatos események nem politikai jellegűek voltak, hanem a Múzeumban lévő személyi ellentétekből fakadtak." A vizsgáló bizottság végül javaslatot tett az intézmény vezetőségének, amelyben a következő megállapításokat olvashatjuk: „Az a légkör, amely 1956. októbernovemberben a Múzeum forradalmi bizottság megválasztásának előzményeként, majd azután a forradalmi bizottság kezdeményezéséből kialakult és a Múzeum törvényes vezetési struktúrájának megváltoztatását, a főigazgató és más vezetők elszigetelését, következésképpen azok későbbi elmozdítását célozta, egészségtelen és sem a politikai követelményekkel, sem a Múzeum tudományos jellegével össze nem egyeztethető. Ezen cselekmények résztvevői és az egészségtelen, veszélyes légkör megteremtői - élén Nagy Tiborral, ... - személyeskedő, egyéni indítékokból tudatosan megzavarták a Múzeum dolgozói többségének tisztánlátását, illetve elősegítették a zűrzavar fokozódását." A bizottság Nagy Tibor számára „szóbeli megrovás" fegyelmi büntetést javasolt,

4 tekintettel arra, hogy „akkori magatartásával az ún. múzeumi ellenzék felülkerekedését dokumentálta, nem csupán személyekkel került ellentétbe, hanem a Múzeum törvényes vezetésével." A Nagy Tibor mellett aktív szerepet játszó további 4 fő (közöttük 3 tudományos dolgozó) a vizsgáló bizottság megállapítása szerint „nem követett el a Munkatörvénykönyvbe ütköző fegyelmi vétséget, és cselekedeteikben inkább az látszik, hogy 4 Megemlítjük, hogy az 1995-ben elhunyt Nagy Tiborról Póczy Klára is azt írta, hogy 1956-os szerepléséért csupán „dorgálást kapott". PÓCZY. 1996-1997.