K. Vég H Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Az alapítástól az ezredforduuóig (Monumenta Historica Budapestinensia 11. kötet Budapest, 2003)

III. A MÚZEUM TEVÉKENYSÉGE 1947-TŐL 1956-IG - A Budapesti Történeti Múzeum ismét a főváros intézménye

budai Vár további feltárását engedélyezi. Az intézménynek a tudományos feldolgozás terén törekednie kell a megkezdett témák befejezésére, a feltárások eredményeinek közzétételére és a szocialista átalakulás kutatására. Központi feladat legyen a belső raktári és nyilvántartási rend kialakítása, amelyekben el kell érnie a Magyar Nemzeti Múzeum és a legtöbb vidéki múzeum eredményeit. A restaurálást „mennyiségileg hatványozottan kell emelni." A népmüvelés terén az 1956. év az intézmény munkájában „fordulatot kell jelentsen", meg kell valósítani a kultúrforradalom múzeumi vonatkozású feladatait.

222 A Múzeum e szempontokat figyelembe véve kiemelten szerepeltette munkatervében az 1945 utáni időszak emlékeinek gyűjtését, különös hangsúllyal a főváros ostroma és felszabadulása, a hidak újjáépítése és az eltelt 10 év városképi fejlődése témakörére. Minden dolgozó fő feladataként jelölte meg a „Budapest Története" kiadvány kutatómunkájának folytatását, amelyet 5 éven belül terveztek befejezni.

223 Jelentős eredménynek kell tekintenünk, hogy 13 év után - a „Budapest Története" szerkesztőbizottságának szerkesztésében - megjelent a Tanulmányok Budapest Múltjából 11. kötete. (Az évkönyv újra indítását 1954-ben határozta el a Fővárosi Tanács és a MTA.

224

) A tervkészítéssel ill. jelentéssel kapcsolatos követelmények enyhülését jelzi, hogy a következő esztendőtől már nem negyedévenként, hanem félévenként kellett munkatervet és jelentést készíteni.

225 A kultúrforradalom megvalósításával kapcsolatos feladatok része volt - az előző évekhez hasonlóan - továbbra is a saját, elsősorban a tudományos dolgozók ideológiai továbbképzése. Ezen a Minisztérium Múzeumi Főosztályának küldött jelentés szerint az 1955/56-os oktatási évben 21 fő vett részt. A jelentés szól a problémákról is: „A hozzászólások legtöbb esetben az elsajátított anyag leckeszerű felmondása, és így komolyabb vita alig alakul ki. A résztvevők hiányolják, hogy a konferenciák tematikája nem kapcsolódik szorosan a szakterülethez. Részben ez is okozza azt, hogy a konferenciákon általában nem alakul ki olyan vita, amely egy-egy szakmai probléma ideológiai megvitatását szolgálná."

226 A Múzeum népművelési tevékenysége körében tovább folyt az üzemi munkásság és a tanuló 222 BTM A Ki. 1955. dec. 12. Az ásatásokkal kapcsolatos szigorításokhoz képest továbbfolytak Óbuda és a főváros más területein a kutatások. Lásd: GÁBOR, 1965. 27., KUMOROVITZ, 1965. 73. stb. 223 BTM A Ki. 1955. dec. 21. A tervtől eltérően a „Budapest Története" megírása mintegy két évtizedet vett igénybe: az őskortól 1945-ig terjedő öt kötet 1973. és 1980. között jelent meg. 224 ROMÁN, 2000. 8. 225 BTM A Ki. 1956. jún. 23. ifjúság csoportos múzeumlátogatásának szervezése, népszerű előadások tartása, a múzeumi baráti körök számának gyarapítása, népszerűsítő kiadványok megjelentetése, a propaganda munka javítása.

227 A közművelődési tevékenység legfontosabb területére, kiállítások rendezésére 1956-ban is nagy súlyt helyeztek. A meglévő állandó tárlatok mellett új kiállítások is nyíltak: „Aquincumi mozaikok", „Új szerzemények Aquincumban", „Budapesti hidak újjáépítése" (Kiscelli Múzeum) címmel. A Rózsa Ferenc Kultúrotthonban is rendeztek kiállításokat a Múzeumi Hét alkalmából: „Budapest kézműiparának emlékei" és „Az építőipar története" címmel.

228 Az eddigi politikai körülmények, jelenségek folyamatosságát jelzi az újítási mozgalom ismételt szorgalmazása is, az újításokról jelentések készíttetése, az újítási előadók és elbírálók képzése tanfolyam keretében.

229 A Múzeum újítási feladatterve kiterjedt az ásatásokra, a restaurálásra, raktározásra, nyilvántartásra és kiállításrcndezői feladatokra.

230 Jelentésből tudjuk, hogy ez évben azért nem fizettek ki újítási díjat, mert nem nyújtottak be újítási javaslatot.

231 Ez is jelzi a téma iránti hozzáállást, a központi politikai irányítás és a valóság közötti távolságot. A személyi kultusz továbbélését bizonyítja a Minisztérium Múzeumi Főosztályának felhívása Lenin halála évfordulójának megemlékezéséről. „Szeretnénk, ha ... valamennyi múzeum kivenné részét ebből a munkából és kegyelettel adózna a proletariátus nagy tanítója emlékének." - olvassuk a körlevélben, amely január 24-re „Lenin-sarok" felállítására hív fel. Ott „ki lehetne állítani Lenin elvtárs fontosabb müveinek köteteit és néhány sorban méltatnák a munkásosztály felszabadításáért folytatott munkásságát."

232 Az októberi forradalmi események hatásáról annak a bizottságnak a jelentéséből és jegyzőkönyveiből kapunk képet, amely 1957 augusztusábanszeptemberében vizsgálta a BTM dolgozóinak „az októberi ellenforradalmi eseményekkel kapcsolatos magatartását."

233 A dokumentumok szerint „október 23-a és november 3-a között az akkori felzaklatott rendkívüli állapotoknak megfelelően a Budapesti Történeti Múzeum intézményeinél is különleges rendellenes helyzet alakult ki. A dolgozók az esemé226 BTM A Ki. 1956. febr. 24. 221 BTM A Ki. 1955. dec. 21.. 1956. ápr. 25.; MH 1956. I. 51. 22!i BTM A Ki. 1957. jan. 16.. febr. 13. 229 Fővárosi Tanács VB. Népművelési Osztályának leiratai: BTM A Ki. 1956. márc. 28., ápr. 12. 230 BTM A Ki. 1956. jún. 14. 231 BTM A Ki. 1956. aug. 1., 7. 232 BTM A Ki. 1956. jan. 11. 233 A dokumentumok Gerevich László hagyatékában, a MTA Régészeti Intézetében találhatók. Erre Fancsalszky Gábor hívta