K. Vég H Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Az alapítástól az ezredforduuóig (Monumenta Historica Budapestinensia 11. kötet Budapest, 2003)

II. AZ INTÉZMÉNY MŰKÖDÉSE 1935-TŐL 1946-IG - A Múzeum tevékenysége Nagy Lajos irányításával 1944 őszéig

altemplomát jelölte ki. Utasította az illetékes tanácsi ügyosztályt, hogy vizsgálja meg ennek állapotát, mennyire alkalmas fém-, üveg-, agyag- és fatárgyak, festmények, metszetek elhelyezésérc, továbbá „a legsürgősebben dolgozza ki a múzeumok kiválasztott anyagának átszállítására vonatkozó munkatervet ... tegyen javaslatot a pincék biztonságának fokozását szolgáló átalakítások keresztülvitelére és a műtárgyak tárolásához szükséges berendezés elkészítésére és az erre a célra fordítandó légoltalmi költségek fedezetére."

92 A polgármesteri rendeletre a központi igazgató, Nagy Lajos azonnal kiadta az utasítást a gyűjtemények legértékesebb anyagának kiválasztására és elcsomagolására. Megbízta az osztályigazgatókat a műtárgyak légoltalmi biztosítását célzó tervek elkészítésével és a kiválasztott műtárgyaknak a bazilika pincéjébe való elhelyezésével.

93 A bazilikái elhelyezés lényegében az újkori várostörténeti és a képzőművészeti anyagra vonatkozott. Megkezdődött minden gyűjteményben a műtárgyak csomagolása. A kiscelli kastélyban, „a metszetterem három ablaka elé ... légnyomást és repeszt elhárító, földdel tömött deszkafalakat" építettek.

94 A Halászbástya tornyában lévő Középkori Múzeum (Kőemléktár) pincéjét légoltalmi céllal átépítették, úgy, hogy a tárgyakat ott kiállíthassák. Folyt az anyag előkészítése bemutatásra.

95 Nagy Lajos szerint ez volt az egyetlen fővárosi múzeum, amelynek egész anyagál a háború alatt is látni lehetett.

96 A sajtó úgy írt róla, mint „a világ első bombabiztos" múzeumáról.

97 A Kőemléktár alkalmazottja, őrzője így emlékezett róla: „Akkor óriási szenzáció volt. Megszólalnak a szirénák és lemegyünk a légómúzeumba, és nem idegeskedünk, szaladozunk az utcán és a kapualjakba, hanem egy csinos középkori kiállítást nézegetünk addig, míg a veszély elmúlik a fejünk felől."

98 Az Aquincumi Múzeumnak sok gondja volt a már elkészült leventelőtér és gyakorlótér használatával kapcsolatosan is. A gyakorlatok ugyanis sokszor a kerítésen kívül, a romterületen, sőt az amfiteátrum falain is zajlottak, és néha harcászati gyakorlatokra is sor került. Az igazgató, Szilágyi János április folyamán kérte a polgármester intézkedését, hogy a gyakorlatok a kijelölt területre korlátozódjanak. Az illetékes leventeparancsnokság ígéretet tett ennek betartására,

99 azonban egy idő múlva ismét veszélybe kerültek a római emlékek. Október 26-án az igazgató újra a polgármesterhez fordult panaszával: „a leventelőteret felkereső katonai alakulatok azon rajai, amelyek éppen nem tartanak lőgyakorlatot, azt a szokást vették fel, hogy a rommező falmaradványai közt tanulják a harcászatot, a szökellést, kúszást, rohamozási, stb., aminek kapcsán a katonabakancsok és csizmák alatt ezen föld első kultúrájának kegyeletet érdemlő emlékei és nyomai a legsajnálatosabb rongálódást szenvedhetik." A polgármester intézkedésére a katonai parancsnokság megtiltott a romok között mindenféle katonai gyakorlatot.

100 Az Aquincumi Múzeum légoltalmi parancsnoka Szilágyi János igazgató, helyettese Bárdy Béla altiszt lett.

101 Őszre elkészült a bazilika pincéje a múzeumi műtárgyak, a levéltári és tervtári anyagok fogadására. Szeptember 17-én a polgármester határozatot hozott arról, hogy az ott helyet kapott intézmények (így a fővárosi múzeumok is) vezetői „egy-egy tisztviselőt és egy-egy altisztet jelöljenek ki. akik hivatottak lesznek szigorú légoltalmi készültség idején az altemplomban szükséges közigazgatási és légoltalmi szolgálatot (ügyeletet) a levéltár által megállapítandó szolgálati rend szerint - felváltva - hivatalos időn túl ellátni." A központi igazgató Nagy Tibor régészgyakornokot és egy altisztet jelölt ki erre a feladatra.

102 A bazilika pincéjébe elhelyezett gyűjtemények a „Városháza Légoltalmi Letétgyüjteménye" elnevezést kapták.

103 Már 1943 végén odaszállították az Aquincumi Múzeum anyagának egy részét, 1944. február elején pedig a Történeti Múzeum által kiválasztott és 16 ládába csomagolt műtárgyait.

104 1943 őszének eseményeihez említjük meg, hogy az igazgatónak, a rendeletnek megfelelően jelentést kellett tennie az „országmozgósítási szempontból nélkülözhetetlen zsidó városi tisztviselők és alkalmazottak" létszámáról. A vezető a polgármesternek jelentette, hogy „a székesfőváros múzeumainál zsidónak számító alkalmazott nincsen." 1944 márciusában pedig az 1210/1944.M.E.sz. renfoglalkoztak a Székesfővárosi Múzeum „végleges" elhelyezésével: Palóczy Edgár javasolta, hogy az előbb-utóbb lebontásra kerülő Károly-kaszárnya helyén épülő Új Városháza egyik részét a Székesfővárosi Múzeum foglalja el. Távolabbi megoldásként felvetette a Rózsadombon lévő, a Gül Baba türbét magában rejtő Wagner-palotát. PALÓCZY, 1943. A hatóságok azonban, a háborús helyzetre felkészülés idején, természetcsen nem foglalkoztak e gondolattal. » BTM A KMi. 178/1943. márc. 16. 93 BTM A KOi. 66/1943. márc. 16., 17., 18. 94 BTM A KOi. 85/1943. ápr. 16., 17. 1,5 BTM A KOi. 138/1943. jún. 16., 17., 18. 16 BTM A KOi. 339/1943. nov. 9. 97 BARÁTH, 1943. 98 VIRÁGH, 1981. 41. 99 BTM A ROi. 116/1943. ápr. 15. 11)11 BTM A ROi. 404/1943. okt. 26. 101 BTM A ROi. 1943. jún. 12. 102 BTM A KMi. 456/1943. szept. 17., BTM A KOi. 268/1943. szept. 29. 103 BTM A KOi. 1943. szept. 17. 104 BTM A ROi. 1943. nov. 8., BTM A KMi. 68/1944. febr. 10.