K. Vég H Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Az alapítástól az ezredforduuóig (Monumenta Historica Budapestinensia 11. kötet Budapest, 2003)

I. A FŐVÁROSI MÚZEUM MEGSZERVEZÉSE ÉS MŰKÖDÉSE KUZSINSZKY BÁLINT IGAZGATÓSÁGA ALATT, 1887-TŐL 1934-IG - A Múzeum megszervezése és működése Kuzsinszky Bálint igazgatóságának első szakaszában (1888-1912)

5. kép. A kibővítet! Aquincumi Múzeum alaprajza. 1896. 1-3: kőemlékek, 4: kő- és bronzszobrok, sírleletek, 5: kőemlékek, 6: építészeti maradványok, 7: kőemlékek, 8: a kézművesipar termékei, érmek. cementtel való megóvását.

55 A későbbi évek során a Múzeum éves - a Tanács által biztosított - költségvetéseibenjelentős összeget fordított a falmaradványok megóvására. Kuzsinszky munkáját a későbbiek folyamán is támogatta a fővárosi Régészeti Szakbizottmány, élén G. Havas Sándor elnökkel. Például egy ízben Szendrei János indoklása alapján - megvétózta a Fővárosi Közjótékonysági Bizottság átiratában beterjesztett tervet, amely szerint a főváros az aquincumi ásatási területnek leletekben leggazdagabb helyén, mintegy 12 holdnyi területen, szegényházat akart felépíteni.

56 1894. május 10-én megnyitották, Orczy Gyula tervei alapján, a 11000 forint költséggel épült Múzeumot. A megnyitón jelen voltak a Fővárosi Tanács, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, az Országos Régészeti Társulat képviselői és más meghívottak. „A hivatalos szónokok a főváros áldozatkészségét, G. Havas Sándor buzgóságát és dr. Kuzsinszky Bálintnak, az ásatások s az új Múzeum vezetőjének érdemeit méltó magasztalással ünnepelték."

57 Az egy teremből és előcsarnokból álló épület azonban már a nyitáskor szűknek bizonyult. Erről hamarosan a sajtóban is írtak: „Az aquincumi múzeumhoz hasonló helyi gyűjtemények külföldön is vannak. Az aquincumi méltóan sorakozik melléjük. Sajnos azonban, hogy már most szűknek bizonyult. Hogy a főváros hatósága ezen a bajon segíteni fog, nem lehet kétség, ismerve áldozatkészségét és érzékét, a tudomány s mindaz iránt, a mit a haladás a 56 A főváros régészeti bizottsága. TRÉ 5 (1889) 46. 57 X.Y.: Aquincumi Múzeum. ArchÉrt 14 (1894) 274. 58 Az aquincumi múzeum. VU 1894. máj. 27. 354. Kuzsinszky már az építkezés kezdetén megállapította, hogy a tervek elkészítésénél nem fordítottak kellő figyelmet az épület „sajátszerű rendeltetésére", s amikor a Régészeti Bizottmánynak szellemi téren is megkíván."

5X Valóban! Gerlóczy Károly alpolgármester, az 1896. évi ezredéves országos kiállítás fővárosi bizottságának elnöke már 1894. április 18-án beterjesztette a Tanácshoz a múzeumépület ügyét: „Az 1896-i kiállításra tervezett fővárosi pavilonban az összes régészeti leleteink el nem helyezhetők", mert egyik részük az aquincumi ásatások területén van. „Miután pedig kívánatos, hogy a régészeti iránt érdeklődők... mindent egy helyen feltaláljanak, és a fővárosnak egy régészeti múzeuma már van is... legcélszerűbb összes régészeti leleteinket e helyen kiállítani." A napról-napra gyarapodó leleteket azonban hely hiánya miatt már nem lehet elhelyezni az Aquincumi Múzeumban. A bizottság javasolta a bővítést a Tanácsnak úgy, hogy az országos kiállításig befejeződjön, mert „a Múzeum kibővítésével a főváros egyrészt a régészeti tudományt támogatja, másrészt ... oly intézménnyel gazdagítja nevezetességeit, mely az érdeklődő idegeneket messze földről is ide fogja vonzani ... a kiállítás alkalmával itt tartózkodó idegenekre nézve is kívánatos, hogy minél több érdekes és kellemes kirándulási alkalmat nyújtunk."

59 A nyitás után alig egy évvel később, 1895. március 6-án, a közgyűlés határozatot hozott a Múzeum kibővítéséről, amelynek az ezredéves kiállítás idejére el kell készülnie. Az építkezésre 10800 forintot biztosítottak.

60 1896-ban el is készült, 13000 forint költséggel, a mindkét oldalán szárnyépületekkel bővített múzeum, amelynek megnyitása - nyilvánvalóan a millenniumi események, ünnepségek miatt - már közel sem váltott ki olyan nagy érdeklődést, mint két évvel azelőtt. Kuzsinszky az 1894. évi nyitás után hamarosan ismertette a közönséggel a sajtóban és a Budapest Régiségeiben a Múzeumot és a romokat.

61 Egyik jelentésében az 1896. évi nyitásról azt írta: „az ünnepségek zajában nem éppen sok visszhangot talált. A magyarországi látogatók az egész nyáron távolról sem keresték fel e helyet oly tömegesen, mint várni lehetett volna. Még a tanári világból került ki a legtöbb látogató ... Annál több érdeklődést tanúsított a külföldi közönség. Nap-nap után jártak künn egyenként és társaságban németek, franciák, angolok. Különösen ki kell emelni a gazdakongresszus tagjainak látogatását (szept. 20.) s október 2án a művészettörténészekét." A múzeum és az ásatások a szakmai körökben kedvező benyomást keltettek, bizonyítja, hogy ősszel Bécsben két előadáson, majd Frankfurtban ismertették, elismerő vélebemutatták, „opportunisztikus szempontból többé nem volt ajánlatos azoknak módosítása." K.B. 1893. 90. 59 BFL. IV. 1407.b., VII.1014/1889., 18246/1894. M Uo. és 13 402/1895. 61 KUZSINSZKY, 1894.; KUZSINSZKY, 1897.