K. Vég H Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Az alapítástól az ezredforduuóig (Monumenta Historica Budapestinensia 11. kötet Budapest, 2003)

I. A FŐVÁROSI MÚZEUM MEGSZERVEZÉSE ÉS MŰKÖDÉSE KUZSINSZKY BÁLINT IGAZGATÓSÁGA ALATT, 1887-TŐL 1934-IG - A Fővárosi Múzeum megalapításának előzményei

kívánóknak mint a közönségnek hozzáférhetővé tétessenek az oly tárgyak, melyek akár az ország történelmének a fővárossal szorosabban összefüggő egyes kiválóbb eseményeire, akár a főváros speciális helyi történetére vonatkoznak, vagy ilyeneknek emlékeit képezik, tehát érmék, pecsétek, okiratok, könyvek, képek, térképek, zászlók, fegyverek, bútordarabok és más oly használati tárgyak, melyek a fővárosban előfordult emlékezetesebb események alkalmával, vagy bármi tekintetben kiváló egyének által használtattak, továbbá az olyan tárgyak, melyek a főváros fokozatos fejlődését és ennek mindenkori állapotát feltüntetni alkalmasak ... A főváros már jelenleg is számos olyan tárgy birtokában van melyek azonban különböző hivatalokban elszórva és nem kellőleg gondozva az elveszésnek és elpusztulásnak lesznek idővel kitéve. Már ezek magokban véve elégségesek a Múzeum alapjának megvetésére, hiszem azonban hogy a fentebbi kategóriákba tartozó több oly tárgy is, mely jelenleg a Nemzeti Múzeumban van elhelyezve, tulajdonképpen azonban annak keretébe nem tartozik, a Fővárosi Múzeum számára megszerezhető lesz. A már meglevő tárgyak tehát egyelőre egy alkalmas helyiségben összegyüjtendők, jövőben pedig az ily természetű tárgyak rendesen a Múzeumba utalandók volnának, miáltal annak természetes fejlődése biztosítva lenne. Ez idő szerint tehát a legelső teendő volna egy megfelelő helyiség biztosítása. Ámbár a Fővárosi Múzeum legcélszerűbben és természeténél fogva a városházak egyikében volna elhelyezendő, erre most, midőn a hivatalok nagy része is bérházakba szorult ki, gondolni nem lehet. Ha azonban idővel egy megfelelő új városház építése határoztatik el, ebben a Múzeumnak megfelelő helyiségek okvetlenül biztosítandók lesznek." Múzeum elhelyezésére most a legalkalmasabbnak „az országos kiállítás területén épült képzőművészeti csarnokot" tartja, amely szerinte megszerezhető lesz. Javasolja tehát „egy Fővárosi Múzeum létesítését határozatilag kimondani és a megfelelő lépéseket megtenni, hogy e célra az országos kiállítás területén épült képzőművészeti csarnok megszereztessék." Ha a Tanács egyetért a javasolt Múzeum létesítésével, „a Múzeum egész szervezetének, valamint költségelőirányzatának kidolgozása, valamint az életbeléptetés és kezelés módozatainak javaslatba hozása egy e célra kiküldendő és szakértőkkel kiegészítendő külön bizottságra lenne ruházandó". Az előterjesztést 1887. április 29-én a közoktatásügyi bizottmány is megtárgyalta és támogatta. Ezen előzmények után a Tanács az október 20-i 15 A fővárosi tanács határozata: VII. 11358/1886. BFL. IV.1407.b„ VII.866/1886.; BTM A KMi. 1/1887. ülésén kijelentette, hogy „az említett Fővárosi Múzeum felállítása most már elodázhatatlanná vált" s - Kammermayer Károly polgármester aláírásával határozatot hozott a Fővárosi Múzeum létesítésére. Ideiglenes elhelyezésére az országos kiállítás műcsarnok épületét jelölte meg. A határozatban a Múzeum céljaként a Gerlóczy által megfogalmazott javaslat szerepel. Ugyancsak ennek megfelelően a Tanács felkérte a különböző hivatalokat, intézeteket, hogy a náluk levő, a Múzeumban elhelyezendő tárgyakról december végéig küldjék be a kimutatást. A beérkező jelentéseket a tanácsi hetedik ügyosztálynak Gerlóczy Károly részvételével fölül kell vizsgálnia és a Fővárosi Múzeumba alkalmas tárgyakról kimutatást kell készítenie. A Tanács határozatára beküldött jelentések szépszámú várostörténeti jelentőségű tárgyról adtak hírt.

15 Vajon milyen volt a fenti események visszhangja? A sajtó 1886-ban, Gerlóczy javaslatának ismertetése kapcsán lelkesen foglalkozik a Fővárosi Múzeum megalapításával: „Budapest hatóságának hivatalos helyiségeiben sok történelmi ... tárgy hever szanaszét ... Elénk szüksége mutatkozik tehát, hogy e tárgyak egyesíttessenek s egy Fővárosi Múzeumot rendezzenek be."

16 A szakmai körök véleménye azonban meglepően más: „Az országos kiállítás után fönnmaradt műcsarnoki díszes épület annyira megtetszett a fővárosi hatóság néhány befolyásos tagjának, hogy kedvük kerekedett azt jócska összegért megvenni, és hogy ne költsék egészen hiába a sok pénzt, találtak az épületnek kegyeletes célt is: Fővárosi Múzeumot akarnak benne alapítani. Olvastuk a szépen írt emlékiratot, mely ez érdekben megjelent, de abban nem látjuk bebizonyítva, hogy a főváros olyan fajta intézetet igényelne, a minő ott tervezve van. Mindazon fővárosi reliquiák, tervek, kiállítási gipszminták és egyebek, melyek számára azt a költséges palotát meg akarják vásárolni, kevesebb költséggel is találhatnának helyet és azok kedvéért nem érdemes oly rengeteg feneket keríteni a dolognak. Végre is csak olyanfajta letéti hivatal volna az, nem tudományos intézmény. Ezért nem is lelkesülhetünk e tervért. Ha a fővárosnak csakugyan oly tömérdek pénze van, hogy múzeumra is jut, ám folytassa az aquincumi ásatásokat és csináljon egy aquincumi múzeumot."

17 Egy évvel később is hasonló megjegyzéssel találkozunk: „Ha a fővárosnak igen sok pénze van, ám vegye meg e csinos épületet, de ha azt akarja, hogy az új intézménynek bármi parányi haszna legyen, akkor ne kezdjék azon, hogy ily alkalmatlan 16 Szemelvények a magyar múzeumügy 19. századi irodalmából. Múzeológiai füzetek 1980. II. Szerk.: BODNÁR MÁRIA. 256. 17 X.: Fővárosi Múzeum. ArchÉrt 6 (1886) 280.