K. Vég H Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Az alapítástól az ezredforduuóig (Monumenta Historica Budapestinensia 11. kötet Budapest, 2003)

V. A POLITIKAI VÁLTOZÁS IDEJÉN, A RENDSZERVÁLTÁS ELSŐ ÉVTIZEDÉBEN, 1988-TÓL AZ EZREDFORDULÓIG

V. A POLITIKAI VÁLTOZÁS IDEJÉN, A RENDSZERVÁLTÁS ELSŐ ÉVTIZEDÉBEN, 1988-TÓL AZ EZREDFORDULÓIG 1988. január 1-től a Fővárosi Tanács Selmeczi László régészt, a Művelődési Minisztérium Múzeumi Osztályának vezetőjét nevezte ki a BTM élére. Az új főigazgató feladata volt a következő évek célkitűzéseinek meghatározása az egész múzeumi területre vonatkozó - még az ö közreműködésével készült - minisztériumi távlati fejlesztési koncepció figyelembevételével. A koncepciót jóváhagyta az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága, valamint az Országgyűlés Kulturális Bizottsága. A Minisztérium Közgyűjteményi Főosztálya az 1988. évi munkatervében leszögezte: „Az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottsága állásfoglalása alapján folytatjuk a múzeumügy távlati fejlesztési koncepciójának megvalósítását."

1 Az 1988. évi munkatervet e távlati fejlesztési elgondolás, a Múzeum VII. ötéves terve és a felettes tanácsi hatóság javaslata alapján készítette el az intézmény vezetése. A főigazgató a tudományos programok megvalósításának segítésére tudományos tanácsot alakított, az előző főigazgató, Székely György vezetésével. (Ennek elődje a Székely György által életre hívott tudományos testület volt.) A Régészeti és a Középkori Osztályok mellé egy-egy „főigazgatói szaktanácsadót" állított, akik az ELTE oktatói voltak. Jelezte ezzel, hogy a régészeti tevékenységben szorosra kívánja fűzni a kapcsolatot az egyetem Régészeti Tanszékével. A gellérthegyi kelta település feltárását közös munkaként tervezték, együttműködve a Tanszékkel kapcsolatban álló francia kutatókkal. A főváros különböző részein folyó leletmentések a beruházásoktól függően zajlottak. Közülük kiemelendők az MO-s autóút építéséhez kapcsolódó, az előző esztendőben indult, s ma is tartó kutatások. A Vár és Aquincum területén folyamatosan végeztek ásatásokat. Az újkori várostörténeti és képzőművészeti gyűjtemények gyarapítása az eddigi gyakorlat szerint történt. A gyűjtemények helyzetének vizsgálatakor szembesült az új főigazgató a Múzeum legnagyobb problémájával, a tarthatatlan raktári körülményekkel. Az éves beszámoló jelentésben megállapította: „Az intézmény vezetésérc szinte megoldhatatlan terheket ró a műtárgyraktárak zsúfoltsága, szétszórt1 BTM KI: 753/1988. - 1987. dec. 28; Művelődési Minisztérium Múzeumi Osztálya: A magyar múzeumok működési normatívái (ajánlás). 1988. szept. MMúz 2000/1. 29-31.; sága (nagyobb részük bérlet) és a műtárgyvédelem legelemibb követelményeinek sem megfelelő paramétereik." Felmérést készíttetett a felhalmozódott, lcltározatlan régészeti leletanyagról, s feladatként tűzte ki valamennyi gyűjteményben a revízió megkezdését is. A helyzetet súlyosbította, hogy a Károlyi-palotában levő Petőfi Irodalmi Múzeum rekonstrukciós munkálatai miatt az ős- és római kori gyűjteményeket átmeneti raktárakba kellett költöztetni. A középkori kőtár helyzetével kapcsolatban Selmeczi László év végén megállapította, hogy „az üzemeltetés biztosítása volt az egyetlen eredmény."

2 Az intézmény tudományos munkájában a főigazgató irányadónak tartotta a VII. ötéves tervben meghatározott feladatokat, elsősorban az óbudai ásatások monografikus feldolgozását, az okleveles emlékek kiadását, a gyűjteményi katalógusok elkészítését, valamint a Múzeum évkönyveinek (Budapest Régiségei, Tanulmányok Budapest Múltjából) rendszeres megjelentetését. Az 1988. év igen jelentős eseményének tekinthető, hogy 9 év után megjelent a TBM újabb (22.) kötete. Az évkönyvek és a Monumenta Historica Budapcstinensia mellett két új sorozatot indítottak el, a Pest-budai Hírmondót és a BTM Műhelyt. Az előbbi az intézményről és gyűjteményeiről tudósít, az utóbbi a fővároson kívüli kutatások eredményeiről, mintegy kifejezve a BTM egész országra kiterjedő tudományos műhely voltát. Fontosnak tartotta a főigazgató a kerületi helytörténeti gyűjtemények szakfelügyeletét, vezetőinek a továbbképzését, munkájuk segítését. Erősíteni kívánta a BTM szerepét az országos várostörténeti muzeológiai továbbképzésben. Szorgalmazta a Múzeum nemzetközi kapcsolatainak ápolását és bővítését. „Rendszeresen törekedni kell, hogy a BTM intézményesen bekapcsolódhassék a nemzetközi múzeumi vérkeringésbe, az államközi kulturális egyezményekbe, fogadhasson külföldről és küldhessen külföldre kiállításokat." - írta a munkatervben. Ez évben különleges esemény volt a BTM-nek mint intézménynek bemutatkozása a Római Magyar Akadémián, ahol a Múzeum munkatársai kamarakiállítással egybekötve számoltak be az aquincumi kutatásokról. VlLLANGÓ, 1989. 13. : A középkori kőtár helyzetéről, a meg nem valósult tervekről 1.: TÓTH, 1992.