K. Vég H Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Az alapítástól az ezredforduuóig (Monumenta Historica Budapestinensia 11. kötet Budapest, 2003)

IV. A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM MŰKÖDÉSE 1957-TŐL 1987-IG - Egy évtized az intézményi és a pártvezetés összefonódásában (1972-1982)

fejleményként jelezte, hogy „a BTM a várostörténeti kutatási témák irányítója, ennek megfelelően a BTM a tudományos életben érvényesíti irányító szerepét." A vári múzeumokkal nem a BTM hibájából nem sikerül a megfelelő együttműködés kialakítása. Gál Iván ebben a kérdésben szükségesnek látta a Fővárosi Tanács és a Művelődésügyi Minisztérium közreműködését. Az intézményre nézve igen nagy feladatot jelentő romterületek átvételével kapcsolatban a főigazgatóhelyettes leszögezte, hogy „ennek sem anyagi, sem személyi feltételei nincsenek biztosítva, így hiába készül cl a romhelyreállítást kezdeményező terv, ha a kivitelezés megtörténik, annak további kezelése nem megoldott." Gál Iván erre közölte, hogy láthatólag a Múzeum részéről az átvételnek elvi akadálya nincs, a gyakorlati megoldást, a feltételek biztosítását a VI. ötéves tervet megelőző vitán fogják megtárgyalni.

192 Megemlítendő, hogy az 1978. évi munkaterv szerint a Fővárosi Tanács Művelődésügyi Főosztályának határozata alapján a BTM 1978 folyamán külön ütemterv szerint átveszi a szabadtéri romterületek kezelését. Ez a feladat a Múzeum felterjesztése szerint 37 romnak az átvételét és 16 idegen kezelésben levőnek a felügyeletét jelentette volna. Gondozásuk csak komoly állománybővítéssel és költségvetéssel biztosítható, esetleg ötéves tervenkénti ütemezésben.

193 Az 1980-as esztendő fontos eseménye volt, hogy a 101/1980(MK.4.)K.M. sz. utasítás értelmében a BTM is kutatóhely lett. Ez elsősorban a tudományos munka terén új feladatokat rótt az intézményre, amelyek végrehajtásában nagy szerepe volt a főigazgató általános helyettesének. Az új álláshely létesítése végre megoldotta az irányítási teendők ésszerű megosztását. Németh József általános főigazgatóhelyettes feladata volt a Múzeum tudományos életének irányítása. Szorgalmazta, mégpedig eredménnyel, hogy minden tudományos dolgozó rendelkezzen - rövidebb és hosszabb távon kutatási témával, amely mind múzeumi, mind országos tudománypolitikai szempontból fontos. A kutatás ellenőrzése céljából évente két alkalommal beszámolót kért az elért eredményekről. Hosszútávú továbbképzési terv készült. Mindez szükséges volt ahhoz, hogy a Múzeum eleget tudjon tenni a MTA és a Művelődésügyi Minisztérium elvárásának: a várostörténeti kutatások múzeumok közti koordinálásának. Törekvés nyilvánult meg a tudományos kapcsolatok elmélyítésére a fővárosi és az országos társintézményekkel és a MTA intézeteivel. Az újkori várostörténeti kutatás elősegítését célozta a Kiscelli Múzeum átszervezése. Létrehozták az Új - és Legújabbkori Főosztályt, amely az eddigi elnevezéssel szemben (Várostörténeti Főosztály) nevében is jobban fedte a gyűjteményeket és a kutató munkát. Megtartva önállóságát, hozzácsatolták a Képzőművészeti Osztályt. Mindkét részleg restaurátorait a hatékonyabb munka céljából egy osztályba szervezték. Az átszervezést elősegítették a személyi változások is.

194 A munkatervi feladatok között szerepelt a kerületi helytörténeti gyűjteményekben folyó tudományos munka irányítása is. A Múzeum tudományos tevékenységének jelentős eredménye volt a „Budapest Története" c. monográfia ötödik kötetének megjelenése.

195 Az 1980-as esztendő az V. ötéves terv befejezését is jelentette. Időarányos része teljesítéséről többször kellett jelentést készíteni, amelyek szerint teljesült a terv. Kivételt képez a „Budapest Régészeti Topográfiája" I—

III. kerületet tartalmazó köteteinek elindítása, amelyet sem ebben a periódusban, sem a későbbiekben nem sikerült megvalósítani. Az indoklás mindig ugyanaz: az ásatások és a restaurálás elhúzódása.

196 A további régészeti kutatásokra hivatkozva a következő ötéves tervben már nem is szerepel, csak a 2000-ig szóló kutatási tervjavaslatban találkozunk még vele. Az 1981. évvel megkezdődött a VI. ötéves terv (1981-1985.). A Kulturális Minisztérium Múzeumi Osztálya már 1979 márciusában elkészítette a múzeumok főbb fejlesztési irányait és feladatait tartalmazó koncepcióját. E szerint folytatva az V. ötéves terv feladatait, a VI. ötéves terv fő célkitűzése továbbra is az, hogy a múzeumok „a gyűjteménygyarapító, tudományos, közművelő és műtárgyvédelmi tevékenység tartalmának és színvonalának 192 BTM KI. 717/1980. júl. 10. A jegyzőkönyvben még egy vitatott kérdés szerepel: a vizsgálat kifogásolta, hogy az utóbbi időben több „magasan kvalifikált" tudományos dolgozó (Gerelyes Ede, Kubinyi András, Bácskai Vera, Nagy Lajos, Tőkei Fcrencné) távozott a Múzeumból. A főigazgató ezt többségük esetében nem személyi problémával, hanem egyéni szakmai karrierjük megvalósításával indokolta. A Tanács Művelődésügyi Főosztályának vezetője a vitát azzal zárta, hogy a Múzeum „törekedjen a jövőben a képzett szakemberek megtartására ill. a meglévő gárda kvalifikáltságának növelésére." Megjegyezzük, hogy a főigazgató minden igyekezete ellenére intézményen belül és kívül őt tartották elsősorban felelősnek a vezető beosztású tudományos kutatók távozásáért. 193 BTM A ltsz.: M. 148-79.; BTM KI. 1758/1977., 934/1978. jún. 23. 194 BTM A ltsz.: M. 210-81., M. 527-89. Később, 1982 májusában azonban az újkori Restaurátori Osztály önállóságát - vezetője távozása után - megszüntették, dolgozói visszakerültek a korábbi helyükre. BTM KI. 111/1983. 195 „Budapest Története" V. kötete: „Budapest története a forradalmak korától a felszabadulásig." Szerk.: HORVÁTH MIKLÓS. Bp. 1980. A IV. kötet ezt megelőzően, 1978-ban jelent meg, Vörös Károly szerkesztésében, „Budapest története a márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig" címmel. 196 BTM A ltsz.: M. 523-89 és KŐI A., M. 279-83.