K. Vég H Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Az alapítástól az ezredforduuóig (Monumenta Historica Budapestinensia 11. kötet Budapest, 2003)

BEVEZETÉS

neti Múzeumnak elnevezett intézmény ismét a Fővárosi Tanács kezelésébe került. A Képtár képzőművészeti gyűjteménye azonban nem jutott vissza a Múzeumhoz, hanem az 1957-ben alapított Nemzeti Galéria része lett. Ez együtt járt a Károlyi-palota nagyobb részének elvesztésével is. A MMOK megalakulása a Múzeum vezetésében is változást hozott, mivel Pogány Ö. Gábort áthelyezték oda, és az új igazgató Gerevich László lett. A MMOK-nak amelynek tevékenysége éppen a korlátlan Rákosidiktatúra időszakára esett - nagy szerepe volt a múzeumi területen az új kultúrpolitika és a pártirányítás megvalósításában. A múzeumoknak sajátos szakmai eszközeikkel részt kellett vállalniok az „osztályharcban", a „kultúrforradalomban", a „szocialista tudat kialakításában". Elsődleges feladatukszovjet mintát követve - a népművelés lett. Mindezen jelenségekkel találkozunk a BTM működésével kapcsolatos iratanyagokban, munkatervekben és beszámolókban. A gyűjteménygyarapítást ki kellett terjeszteni a legújabbkor. különösen a munkásmozgalom és a szocializmus építése tárgyi emlékeire. A dokumentumokból és a munkánkhoz mellékelt statisztikákból azonban az is kitűnik, hogy a múzeumi tevékenység átpolitizálása közepette jelentős eredménnyel folyt a szakmai munka: a városrendezéshez, építkezésekhez kapcsolódó régészeti leletmentések, az újkori gyűjtemények gyarapítása, kiállítások rendezése. Visszakerülve a fővároshoz, a Tanács 1953-ban hozott határozata nyomán 1954-ben indult el a Múzeum egyik nagy vállalkozása, Budapest történetének - a világháború előtti években kiadott monográfiától eltérő szellemiségű, új módszereket alkalmazó - megírása. Az óbudai ásatások eredményeként pedig létrejött és megnyílt a Táborvárosi Múzeum. A Fővárosi Tanács elhatározta a Tanulmányok Budapest Múltjából c. évkönyv újraindítását és 13 év után, 1955-ben megjelent all. kötete, s ugyanekkor, 5 év után az 1889-től kiadott másik évkönyv, a Budapest Régiségei 16. kötete. Az 1956-os októberi forradalom idején a BTMben is működött forradalmi bizottság. Ennek működését, a dolgozók magatartását 1957 augusztusábanszeptemberében vizsgálóbizottság vizsgálta, de „súlyosabb jelenségeket" nem állapított meg, s a forradalmi bizottság elnöke is csak „szóbeli megrovás" fegyelmi büntetést kapott. A forradalom leverésével összefüggő harcok során az intézmény részlegei közül a Kiscelli Múzeum szenvedte el a legtöbb kárt, mivel az épületbe fegyveres ellenálló csoport települt. 1956 után enyhült intézményünkben is a politika szerepe, csökkent a szovjet minták átvétele: a továbbiakban nem találkozunk személyi kultusszal kapcsolatos jelenségekkel, munkaversennyel, a „Szabad Nép baráti kör" foglalkozásaival, faliújságállítással, stb. A Múzeum feladatai és azok teljesítése, voltaképpen az intézmény élete azonban nem sok változást mutatott a korábbi időszakhoz viszonyítva, mivel a pártirányítás a tudományos és közművelődési tevékenységben továbbra is meghatározó volt, annál is inkább, mivel a Múzeum pártszervezete 1961-ben alakult meg, s jogosultságainál fogva részt vett az intézmény irányításában. A kulturális terület feladatait az MSZMP határozatai, művelődéspolitikai és kongresszusainak kulturális irányelvei jelölték ki. 1959-ben született döntés arról, hogy a várpalotába művelődési intézmények költöznek, s a déli szárnyat a BTM kapta meg. Szintén ez évben elrendelte a Fővárosi Tanács a Fővárosi Képzőművészeti Gyűjtemény kialakítását, megteremtve újra a fővárosi szellemiségű, par exellence XX. századi képzőművészeti anyag létrehozásának lehetőségét. 1961-ben az új főigazgató, Tarjányi Sándor kinevezésével megtört a főváros Múzeumára jellemző íratlan hagyomány, hogy a vezetőt az intézmény szakemberei közül választják ki. Ezentúl külső intézményekből nevezték ki a BTM főigazgatóit. 1962ben új feladatot kapott a Múzeum: a kerületi helytörténeti gyűjtemények, szakkörök szakmai felügyeletét, amelyet a mai napig ellát. A 60-as évek legnagyobb eseménye a helyreállított várpalotába költözés és a régóta hiányolt nagy várostörténeti kiállítás megrendezése. 1967-ben a palota „E" épületébe költözött a Vármúzeum a Szentháromság utcából: az igazgatóság a gazdasági hivatallal, a Középkori Osztály a gyűjteményeivel, könyvtárával és restaurátormühelyével. Helyet kapott még ott a Kiscelli Múzeum metszetgyűjteménye és papírrestaurátormühelye. Már ekkor látszott, hogy az intézmény helyhiánya, raktározási gondjai csak úgy oldódhatnak meg, ha a régi Vármúzeum-épület továbbra is rendelkezésre áll. Erre kapott ugyan ígéretet, de hamarosan át kellett engednie a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum számára, és többé már nem kapta vissza. A beköltözés után megnyitották a közönség előtt a várkertet, majd 1968-ban a középkori palota maradványait magában foglaló pincetérben a „Középkori királyi palota a budai várban", fölötte pedig a „Fővárosunk ezer éve" c, majd később a „Régészeti ásatások Budapesten" c. állandó kiállításokat, megvalósítva a főváros történetének korszerű bemutatását 1945-ig. Az eredmények kiváltották a szakmai körök és a látogató közönség elismerését. Az időszaki kiállítások számára fennmaradt térben az évek során számtalan kiemelkedő tárlatot rendeztek vagy vendégkiállításokat fogadtak. A főváros egyesítése centenáriumának megünneplésében jelentős feladat - kiállítások és tudo-