Bencze Zoltán - Gyulai Ferenc - Sabján Tibor - Takács Miklós: Egy Árpád-kori veremház feltárása és rekonstrukciója (Monumenta Historica Budapestinensia 10. kötet Budapest, 1999)
Takács Miklós: Lakóház-rekonstrukciók az Árpád-kori telepkutatásban (Tudománytörténeti áttekintés)
Csaba) által, szakmai igényességgel megírott összefoglalásában az Árpádkori falu mindennapi életét szemléltetni hivatott képen földbe nem mélyedő padlójú, tapaszott sövényfalú illetve boronaházak láthatók 19 - a Méri István rekonstrukciója nyomán elfogadottá vált veremházak helyett! Azaz e rekonstrukció egy olyan állapotot tükröz, amely minden valószínűség szerint az Árpád-kor végénél későbbi évszázadokra lehetett jellemző. Másrészt viszont kétségen felüli tény az is, hogy e rajz áttételesen utal egy, a mai napig megoldatlannak számító problémára. Arra, milyen mértékben épülhettek már az Árpád-kori falvakban föld felszíni lakóházak. A kérdés felvetését pontosabban az eszmecsere megindítását László Gyulának köszönhetjük, aki - saját, Csongrád-felgyői ásatásának leletanyagára hivatkozva - többször is hangsúlyozta a föld felszínére épült borona-, illetve téglaházak Árpád-kori létezését. 20 A felgyői házak máig tartó közöletlensége azonban sajnálatos módon megakadályozta a rekonstrukciójukról folytatandó eszmecserét is. Annak ellenére, hogy az Árpád-kori közrendűek lakókörülményeit elemző kutatók számára egyáltalán nem lehetett kétséges az, hogy már az Árpád-kori falvakban is álltak többosztatú, és a talaj felszínére épített házak. 21 Hiszen már maga Méri István is tárt fel kétosztatú, földbe alig mélyedő házat, KardoskútHatablakon, 22 és ilyen épületek maradványait néhány újabb feltáráson is sikerült megfigyelni. 23 Mivel e házaknak csak rendkívül csekély maradványai nyúltak le a szántással bolygatott talajréteg alá, a föld felszíni házak rekonstrukciója még a veremházakénál is nagyobb nehézségekkel és bizonytalanságokkal jár. így a kutatók többsége még attól is óvakodni szokott, hogy egyegy telepfeltárás esetében megbecsülje a veremházak, illetve a föld felszíni épületek egymáshoz viszonyított számarányát. Még a föld felszíni házak jelentőségét több alkalommal hangsúlyozó László Gyula is csupán amellett szállt síkra, hogy az ilyen építmények részaránya már az Árpád-kor elején sem lehetett elhanyagolható. A vázolt tendencia alóli kivételként a magyar kutatásban csak Bakay Kornél neve említhető, hiszen ő a veremházak egykori létezését is kétségbe vonta. 24 (Elgondolására, érveire alább térünk ki részletesebben.) A dolgozat szerzőjének felfogása szerint az arányok tekinteté19 CSORBA 15-16. (rajzoló: Torma Judit). 20 LÁSZLÓ 1964. 213-221; LÁSZLÓ 1970. 64; LÁSZLÓ 1976. 25; LÁSZLÓ 1978.a. 7475; 1978.b. 33-40. 21 A föld felszíni, vagy alig földbe mélyített építmények értelmezéséhez kapcsolódó bizonytalanságokat összefoglalta MICHNAI 229; és FODOR 1989. 30-32. Néprajzi szempontból értekezett az ilyen építményekről, ezeket a Bátky Zsigmond által kidolgozott „fejlődési modellekbe" illesztve: BALASSA 1985. 40-45; BALASSA 1989. 79-81. Igen széles, európai távlatokban szemléli a középkori faépítkezést HOFFMANN 1992. 5-39. 22 MÉRI 1964.a. 19-27. 23 Ilyen épületek maradványait közli: FODOR 1989. 30-32, TAKÁCS M 1993.b. 33-34. A föld felszíni épületekre vonatkozó ismeretanyagot rendszerezte: MESTERHÁZ Y 1991. 71-74. 24 BAKAY 1989. 140-142.
