Bencze Zoltán - Gyulai Ferenc - Sabján Tibor - Takács Miklós: Egy Árpád-kori veremház feltárása és rekonstrukciója (Monumenta Historica Budapestinensia 10. kötet Budapest, 1999)
Gyulai Ferenc: A Rákospalota-Újmajor 1. lelőhelyről származó növényleletek archaeobotanikai feldolgozása
ták félnomád gazdálkodásukat. Az Endrődön feltárt már említett kora Árpád-kori házak és gödrök régészeti növénytani leletanyaga szerint azonban már a szántóföldi növényter-mesztés is elkezdődött. így volt ez a most megvizsgált Árpád-kori telep életében is. A szemtermések mennyiségéből arra következtetünk, hogy az Alföldön még jó ideig az árpa és a köles maradt a fő termény. Termesztették ugyan az agrotechnikailag igényesebb csupasz szemtermésű vetési búzát és rozsot, de nem felejtkeztek el a korábbi korszakok fő kenyérgabonájának, a pelyvás tönké búza termesztéséről sem. Ezzel szemben a Dunától nyugatra eső részek XI. századi lelőhelyeinek: KeszthelyHalászcsárda, Esztergom-Kovácsi, növénytani leletanyagát a hosszabb tenyészidejű és értékesebb gabonafélék, elsősorban a vetési búza és a rozs termesztése jellemzi. Ezek a gabonafélék magas szintű agrotechnikát és folyamatos gondozást, következésképpen állandó helybennlakást igényelnek. Ráadásul a soproni és honti kora Árpád-kori ispánsági várakból, azaz a megszilárduló feudális rend és termelési mód központjaiból származó cereáliák már faji összetételükben megegyezKöles nek a nyugati országok hasonló korú leleteivel. 14 Az alföldi ásatások (pl. Cegléd-Madarászhalom) gabonaleletei csak jó egy évszázad elteltével, a XII-XIII. században kezdenek faji összetételükben megegyezést mutatni a dunántúliakkal, ami azt jelenti, hogy a vetőmagváltás ekkora befejeződött be, és a lakosság a XII-XIII. századra az Alföldön is letelepedetté vált. Előtérbe került a nagy beltartalmi értékű, de folyamatos gondoskodást igénylő vetési búza és a rozs termesztése. A köles jelentősége visszaesett, de mint kásanövény az újkorig termesztésben maradt. Az Árpádkor növényleletei között ugyan nem szerepel a zab, de elsősorban nyelvészeti alapon ismeretét/termesztését nem zárjuk ki, bár annak mértéke mindenképpen jelentéktelen lehetett. Okleveles adatok szerint jelentősége csak a XIII századtól növekedett meg. 15 Feltételezzük, hogy az Árpád-korban még jó ideig termesztették a honfoglalás idején minden valószínűség szerint az új hazába magukkal hozott gabonaféléket. A letele-pedés után a gazdálkodók az itt talált né-pektől, vagy a betelepült nyugati „hos-pesek" útján is vetőmaghoz juthattak. 14 HARTYÁNYI 15 GAÁL
