Bencze Zoltán - Gyulai Ferenc - Sabján Tibor - Takács Miklós: Egy Árpád-kori veremház feltárása és rekonstrukciója (Monumenta Historica Budapestinensia 10. kötet Budapest, 1999)
Gyulai Ferenc: A Rákospalota-Újmajor 1. lelőhelyről származó növényleletek archaeobotanikai feldolgozása
meglehetősen alacsony az ebből a korból származó fajok száma. A cereáliák olyan töredékesek voltak, hogy csak egyharmadukat sikerült fajra meghatározni. Ezek kivétel nélkül a hatsoros árpa szemtermései voltak. Ez egyébként jól beleillik a rézkor növénytermesztéséről eddig rendelkezésre álló gyér ismeretanyagba, miszeHatsoros árpa rint a rézkorban a neolitikumhoz képest a növénytermesztés és az állattartás aránya az utóbbi irányába tolódott el, ami praktikusan a búzához képest kevesebb gondoskodást igénylő árpa termesztését jelenti. Az akkor és ott lakók azonban nem nélkülözhették a növényi alapú ételeket sem. Erre bizonyítékul a két darab szenült kenyér/kása töredék szolgál. Érdekes módon gyommagot nem is találtunk. Pedig a gyommagvak mennyiségéből és faji összetételéből indirekt módon lehetne következtetni a növénytermesztés színvonalára. A természeti környezetből származó fajok száma is alacsony. Annyi azonban bizonyosnak vehető, hogy a rézkori település környezetében nádas, vízjárta terület lehetett. Ugyanis a tavi káka a nádas öv jellegzetes faja, a sárga borkóró pedig közismerten nedves környezetben díszlik. A környékben ligeterdő is lehetett, amint arra a murvás lórom utal. 3.3. Szkíta kor A szkíta kori objektumokból, ami elsősorban gödröket jelent, kilenc próba archaeobotanikai anyaga származik. Ezek a szkíta korból származó növényi maradványok rendkívül nagy jelentőségűek, mert ez az első szkíta kori növénylelet együttes a Kárpát-medencéből. Segítségével következtetni tudunk a szkíták életmódjára, esetleges növénytermesztési szokására. A közel ezer darab diaspóra döntő része gabonafélék teszik ki: 96%-ban gabonaszemek és a furca bicornis maradványok. A kapásgyomok magjai/termései 3%-ban részesednek. A maradék 1%-át az egykori természeti környezetből származó fajok magjai és termései adják. Mindez megerősíti feltételezésünket, hogy a leletanyagban talált fajok „mesterségesen indukált palaeobiocönosis társulás" (a gabonafélék a hozzájuk tartozó gyomfajokkal) tagjai. Ha a gabonafélék faji összetételét a szemtermések számának oldaláról vizsgáljuk meg, úgy arra a megállapításra jutunk, hogy a szkíta lakosság legfontosabb gabonaféléje a hatsoros árpa volt, de utána rögtön a tönké és a köles következnek. A búzák közül mindjárt kiemelkedik az ősibb pelyvás tönké. Ez a faj jól jellemzi a hazai őskort. Mindez azt bizonyítja, hogy az itt élők letelepült életmódot és változatos mezőgazdasági tevékenységet folytattak. A leletanyagból található