Bencze Zoltán - Gyulai Ferenc - Sabján Tibor - Takács Miklós: Egy Árpád-kori veremház feltárása és rekonstrukciója (Monumenta Historica Budapestinensia 10. kötet Budapest, 1999)
Gyulai Ferenc: A Rákospalota-Újmajor 1. lelőhelyről származó növényleletek archaeobotanikai feldolgozása
A szenült magvak és a termések nagyobb részben a gabonafélék szemtermései, kisebb részben azok gyomnövényei, illetve az egykori természetes környezetből származó fajok diaspórái. Égett felületük tompán fényes, néha a korrodálódás miatt szivacsos. Semmiképpen nem telepégés maradékát látjuk bennük, hanem sokkal inkább tüzelés maradványai lehetnek. Valószínűleg nagyobb tömegű cséplési/tisztítási hulladékot égettek el a kemencékben. A fűtésre/tüzelésre szánt hulladék nagy része elégett, annak felső rétege teljes egészében oxidálódhatott, a mélyebb rétegekben lévők pedig indirekt redukció (levegőtől elzárt kíméletes hőhatás) révén faszenesedtek. Mivel a magvak és termések különböző régészeti korokból származnak, ezért értékelésük is külön-külön kell, hogy történjen. Ami közös bennük, az a már fentebb említett feldolgozás és a környezetrekonstrukció elméleti alapja. Az ásatások során előkerült, feltárt és meghatározott növényi leletek ökológiai viszonyainak elemzésével a tanatocönológia (tanatosz=halál, coenoszisz=társulás) foglalkozik: következtet az egykori termőhelyre, rekonstruálja a flórát, a növénytársulásokat, tehát leírja a lelőhely környékének növénytani viszonyait. Az egykori környezetből bekerült növényleletek összességét Willerding 2 nyomán „thanatocoenosys"-nak nevezzük. Jacomet, Brombacher és Dick 3 archaeobotanikai leletekre Ellenberg nyomán 4 adaptált növényszociológiai és növényökológiai rendszere lehetővé teszi, hogy a szubfosszilis növényi maradványokat különböző sajátosságok alapján rendszerbe foglaljuk, és segítségükkel a lelőhelyre vonatkozóan bizonyos tanato-cönológiai következtetéseket vonhassunk le. Ez a számítógépes adatfeldolgozással egybekapcsolt elemzés figyelembe veszi azt is, hogy a növénytársulások összetétele az idők folyamán változik. Meghamisítaná a valóságot, ha a kimutatott fajokat a ma ismert társulási kategóriákba próbálnánk belekényszeríteni. Ugyanis a növénytársulások faji összetétele állandó változásban van. Ezért a szubfosszilis növényi maradványokra nem adaptálhatóak a mai társulási kategóriák, de a fajok termőhelyi igényei változatlanok. Az ökológiai vizsgálatoknál Soó és Kárpáti alapján 5 figyelembe vettük a növényfajok nyugat-európai és Kárpát-medencei viszonyok közepette esetleg fennálló különbözőségeit. Ezek az értékelésnél Jacomet 6 nyomán használt élőhelyi kategóriák: 1.1. = szubmerz vízinövény-társulás, 1.2. = lebegő hínár, 1.3. = diverz vízinövények, 2 WILLERDING 3 JACOMET-BROMBACHER-DICK 4 ELLENBERG 5 SOÓ-KÁRPÁTI 6 JACOMET-BROMBACHER-DICK
