Bencze Zoltán - Gyulai Ferenc - Sabján Tibor - Takács Miklós: Egy Árpád-kori veremház feltárása és rekonstrukciója (Monumenta Historica Budapestinensia 10. kötet Budapest, 1999)
Takács Miklós: Lakóház-rekonstrukciók az Árpád-kori telepkutatásban (Tudománytörténeti áttekintés)
idézett közlemény érdekessége, hogy a fentebb ismertetett, hosszúkás lakógödrű épületen túl Vaday Andrea egy négyszögletes alaprajzú, középoszlopos veremház rajzi rekonstrukciójával is megpróbálkozott. (11. kép) Ezen épület felépítményét négy alacsony falra támaszkodó sátortetőként ábrázolta, azaz ez esetben is egy olyan megoldást javasolt, amely Méri Istvánnál nem szerepelt. További, a fentiekkel csak részben egyeztethető elképzelések mutathatók ki a Cs. Sós Ágnes által rekonstruált két, Zalavár-kövecsesi, szintén a magyar honfoglalás táján lakott veremházon. 34 (12-14. kép) E rajzi rekonstrukciók érdekessége, hogy az egyik lakógödör (az M/3, ház) esetében Cs. Sós Ágnes, két megoldási javaslatot is elkészíttetett, így közleményében három rekonstrukciós ábra jelent meg. A három rajz egyikén (12. kép), a cölöplyuk nélküli M/3 ház földön ülő nyeregtetővel rendelkező felépítményén nem nehéz felismerni Méri István fentebb már részletezett munkásságának hatását. (Bár mindenképp kiemelendő, hogy Méri a hivatkozott tetőkonstrukciót mindig ágasfákkal, szelemenekkel írta le, azaz nála az e szerkezeti elemek nyomaként felfogható cölöplyuk a felépítménynek mindig hangsúlyos része!) Ezzel szemben viszont a másik két rajzon (12., 14. kép) Cs. Sós Ágnes földbe ásott padlójú boronaházként ábrázolta mind a fentebb már említett M/3-as, mind pedig az F/3-as objektumot. E két utóbbi elképzelést azonban - amelyeken nem nehéz felismerni B. Chropovsky alább ismertetendő, és a „szláv régészetben" igencsak népszerűvé vált elgondolásának 35 hatását - némiképp kérdésessé teszi az, hogy, a négy boronafal meglehetősen közel került a ház gödrének széléhez, statikai szempontból egyáltalán nem szerencsés módon. Bár e vonatkozásban azt is meg kell jegyezni, hogy Cs. Sós Ágnes valamivel több helyet hagyott szabadon a gödör szélei mellett, mint a fentebb hivatkozott szlovák szerző. Kiemelendő továbbá, hogy Cs. Sós Ágnes e rekonstrukcióját egy néprajzi párhuzammal is igyekezett alátámasztani, hivatkozva az erdélyi havasi pásztorok esztenáin álló, földbe ásott padlójú boronaházra. 36 Nem lehet azonban kétséges, hogy e párhuzam csak részben vonatkoztatható Zalavárra, hiszen - mint azt maga Cs. Sós Ágnes is megjegyzi - a boronafal alsó gerendája alá, különösen pedig a sarkokra nagy köveket volt szokás tenni. Ilyenekre azonban a kövecsesi feltárási dokumentációban nincs utalás. 1992-ben tette közzé Irásné dr. Melis Katalin az MO autóút nyomvonalán, Budapest határában feltárt Kerekegyháza falu ásatási közleményét, benne két, rajzban rekonstruált házzal. 37 (15., 16. kép) Az 5-ös számú, téglalap alaprajzú, sátortetővel, illetve két háromszög alakú oromfallal fedett veremház 34 SÓS 72-73., 42.1.1-4.; 43.1.1-2. 35 CHROPOVSKY 130. 36 SÓS 79., 7. jegyz. 37 IRÁSNÉ MELIS 1992.D. 153., 38. kép.
