Hanny Erzsébet: Buda 1686. évi vissza vívásának egykorú irodalmi emlékei a Budapesti Történeti Múzeum Könyvtárának gyűjteményében (Monumenta Historica Budapestinensia 9. kötet Budapest, 1998)
Buda visszavívásának emléke az irodalomban és a művészetben
Az 1683-as győzelmeket egész Európa ünnepelte, de a következő lépéshez, a nemzetközi összefogáshoz külső erő kellett. Ez a külső erő pedig nem más, mint Benedetto Odescalchi, XI. (Boldog) Ince (16761689), a pápa volt, aki 1683-ban hatalmas segélyt adott a török elleni háborúra. 19 Ahol kellett, ott a diplomácia eszközével élt, kitűnő szószólói Buonvisi bécsi, Pallavicini varsói nunciusok és a lánglelkű szónok Marco d'Aviano, kapucinus barát voltak. Még 1684-ben megindult a készülődés, bár sok volt az aggályoskodás, hiszen 81 év óta rendszeres ostrom nem tudott erőt venni Budán. Ebben az évben sem sikerült megtörni a budai török csapatok erejét. Októberben a korábban oly büszke és bizakodó keresztény sereg elvonult a falak alól. A hadjárat részben pénzhiány, részben a segédcsapatok lassú felvonulása miatt késve, de a halogatástól függetlenül szerencsés előjelek között indult meg. Megverték Ibrahimot, a budai pasát, a császári hadak elfoglalták Krasznahorkát, Eperjest, Tokajt, Caprara generális bevette Érsekújvárt . Nagy volt a lelkesedés Bécsben és Rómában, s ismét szóba került Buda ostromának lehetősége. XI. Ince pápa 1680 óta már több, mint 2 millió forintot áldozott a háborúra, A számadások szerint az 1686-os hadjáratra 12 millió forint költséget irányoztak elő. 21 1686. június 9-én a császári és német fejedelmi csapatok előtt kihirdették Lipót parancsát: kezdődjék meg Buda ostroma. Lotharingiai Károly és Miksa Emánuel, a bajor választófejedelem főparancsnoksága alatt több, mint 60 ezer császári és birodalmi, valamint körülbelül (bár pontos adatok nem állnak rendelkezésre) 20 ezer magyar katona vonult fel Buda alatt. Az ostromlókkal szemben Abdurrahman és Izmail pasák hajtották a falakra katonáikat és Buda népét. Több összehangolatlan támadás után az általános roham nagy veszteségeket okozott a védőknek, sikerült szétverni a török felmentő sereget is. Ez megtörte a vár védőinek önbizalmát, de így is szükség volt még egy harmadik általános rohamra. Az ollóba fogott oszmánok megfutamodtak utolsó fedezékeik mögül is. A tíz hét óta dúló küzdelem szeptember 2-ra eldőlt. A győzelem másodnapján mindenki tudta már, hogy megtörtént, amit Európa hetek óta szívszorongva várt, Buda visszavívásának hírét már szárnyaira vette a szél. Sokan - köztük Johann Barth, (3) soproni evangélikus lelkész is - úgy vélték, itt az ideje, hogy a visszafoglalt ország a magyaroké legyen. Lipót császár és tanácsosai azonban mást gondoltak. A harcok emlékei nem tűntek el nyomtalanul. Az akkori félelmetes fegyverek a Hadtörténeti Múzeumban vannak, a feltöltött zwinger fala ma a Bástyasétány, állnak a régi bástyák, a Nagyrondella, a török temető a vár oldalában, melyek mind néma tanúi az egykor lefolyt ostromnak. De
