Hanny Erzsébet: Buda 1686. évi vissza vívásának egykorú irodalmi emlékei a Budapesti Történeti Múzeum Könyvtárának gyűjteményében (Monumenta Historica Budapestinensia 9. kötet Budapest, 1998)
A BTM Könyvtárának ún „1686-os gyűjteménye"
valamely konkrét eseményhez kapcsolódó, első kézből való híradás, illetve az események leírása röviddel a harcok elmúlta után. A művelt európai közönség körében nagyon kedvelt volt, Sigmund Birken „Der Donau Strand..." (5) című munkája, mely 1683-ban jelent meg először. A magyar vonatkozású történeti és geográfiai irodalom új fejezete kezdődött e kiadvánnyal. Ez a mű, melynek számos kiadása jelent meg és olasz nyelvre fordított változatával a német nyelvterületen túl is évtizedekig Magyarország megismerésének egyik fő forrása volt, szemléletében és illusztrációi tekintetében is új típust képvisel. Szövege a korra jellemző, történetileg akkor hitelesnek tartott adatokat is tartalmaz. Illusztrációi, melyeket ettől fogva számos német munka felhasznál, részben ugyan megismétlik a Siebmacher-féle metszeteket, de új részletekkel gazdagítják a már ismert Buda-ábrázolásokat. Valószínűleg annak a Kari Gustav Amblingnak a munkái, aki a bajor választófejedelem, Miksa Emánuel környezetében élt. 44 Birken könyvének javított kiadása 1686-ban látott napvilágot, attól kezdve ez is többször megjelent. Gyűjteményünk egyik 1694-ből való kiadását is tartalmazza. (6) A kor másik olyan munkája, amelyet nem ismerni és nem idézni a tájékozatlansággal volt egyértelmű, Boethius, röviden „Kriegs-Helm" címen emlegetett könyve. Nagy népszerűségnek örvendett, hosszú ideig a török háborúkkal kapcsolatban standard munkának számított, leírásait számtalanszor idézték és Romeyn de Hooghe rajza után készült illusztrációját sokan lemásolták 45 . Gyűjteményünkben művének egy második (9) és egy harmadik (10) kiadását őrizzük. Martin Zeiler, ki korának elismert szerzője volt, útleírásai és geográfiai munkái révén az 1600-as évek szokásos felfogásában tárgyalja Magyarország és a magyarok történetét. Szinte bizonyos, hogy sohasem járt hazánkban, forrásként más útleírásokat használt. Népünket a hunoktól származtatja, felsorolva azokat a műveket, melyeket alapul vett. Ezek között Zsámboki, Bonfini és Thuróczy történeti munkáit említi. Fő forrásaként Istvánffy Miklós 1622-ben megjelent könyve szolgált. A városképek mellett a magyar vezérek ábrázolásait is közli. Könyve, a „Magyar királyság leírása" (38) először 1646-ban látott napvilágot, a török elleni háborúk adtak szomorú aktualitást a 166l-es ulmi, illetve az ezt követő kiadásoknak. Gyűjteményünkben egy 1664-es lipcsei kiadást őrzünk, melynek szerkesztője, Johann Beza a török háborúk iránti érdeklődést kihasználva aktuális újságcikkekkel és egy szemtanú Érsekújvár ostromáról szóló leírásával egészítette ki.
