Zoltán Bencze - György Szekér: Das Paulinerkloster von Budaszentlőrinc (Monumenta Historica Budapestinensia 8. kötet Budapest, 1993)

A kolostor az újkorban - Kutatástörténet

nak közelében. A két, egymással szemben fekvő ke­mence igen magasan található, alig valamivel a ke­rengőudvar szintje alatt. Az északabbi kemencénél egy újkori bolygatás miatt nem deríthető ki, honnan áshatták be. A délebbre eső kemencénél a gödörbeá­sás teszi bizonytalanná a megfigyelést Talán a kolos­tor építésekor folyhatott itt valamilyen ipari tevékeny­ség. A kerengőudvart E—D-i irányban átvágó metszet sok érdekességet mutat (16. kép). A második kerengő belső fala mellett jól megfigyelhető, milyen mélyen futott a csatorna. Sajnos, a vízszivárgás miatt sehol sem tudtunk a csatorna aljáig lehatolni. A csatornától délre, valamivel 338 méter alatt egy vékony barna padló került elő, mely fölött egy 30-40 cm vastag bar­na, paticsos réteg húzódik. A padlót és a paticsos ré­teget egy E—D-i és egy K—Ny-i irányú, agyagba ra­kott fal fogja körbe. A rajzon a K—Ny-i irányú, agyagba rakott fal metszetét láthatjuk. A magasabban található K—Ny-i irányú fal és a második kerengő belső fala között 338,47 m magasságban egy szintet figyeltünk meg. A kerengőfal alapozásának alja ezen a részen 337,69 m volt a fal belső oldala pedig 338,97 mélységig volt vakolva. Az egykori káptalanterem területén húzódó E—D-i metszeten (17. kép) is találkozunk a csatornával. A csatornától délebbre több periódust figyemetünk meg. Az első periódusban itt egy K—Ny-i irányú fal áll. Később a fal részleges elbontásával egy csatornát épí­tenek a fal déli oldalán, majd a csatorna fölött 337,95 méteres magasságban egy terrazzópadlót alakítanak ki. A terrazzópadló felhúzott az E—D-i irányú kisze­dett falhoz. Ugyanez volt a padlószintje a metszet déli felén látható K—Ny-i irányú falnak is. E faltól délre már nem folytatódik a terrazzópadló, viszont észak felé a csatornáig nyomon tudtuk követni. A metszet közepe táján a terrazzópadló fölött mintegy 20 cm-rel egy apróköves szint található. A megfigyelések tehát így összegezhetők: 1. K—Ny-i irányú fal, 2. A csator­na, 3. A délebbbi K—Ny-i irányú fal, a kiszedett É— D-i irányú fal. A falak által bezárt helyiség terrazzó­padlós volt. Az adagban 337,54 m magasságban futó csatorna délebbre átmegy egy másik K—Ny-i irányú falon. Ezt a csatornaszakaszt 1958-ban már Nagy Emese is megtalálta 160 (18. kép). A kolostor központi részének építéstörténeti kor­szakairól Szekér György dolgozatában olvashatunk részletesebben. Ezzel ezért nem foglalkozom mostani tanulmányomban, hanem végezetül néhány fonto­sabb, itt előkerült vagy ide köthető leletről ejtek még szót. A Jankovich-gyűjteményben található egy násfa, amely állítólag a budaszentlőrinci kolostor kútjából került elő. 1 1 A Remete Szent Pál tumbának az a tö­redéke, amelyen Remete Szent Pál lelkének égbevite­162 le látható, még a múlt században előkerült A rumba 163 Atyaistent ábrázoló töredékét Zolnay találta meg. Ugyanő talált vörösmárvány oszloptöredékeket is (19. kép 2.), melyek szerinte a tumbához tartozhattak, így a szarkofágnak baldachinja is lett volna. 164 Ugyanez­zel a profillal mészkőtöredékeknél is találkozunk (19. kép 1.). 165 Ismerünk még egy tumabfedél-darabot amely töredékes oroszlánalakot ábrázol, valamint az 1480-as évekre utaló feliratrészlet található rajta. Saj­nos, amikor az 1960-as években a Budapesti Történeti Múzeum jelenlegi helyére költözött, akkor ez a töre­dék elveszett. Zolnay a háromhajós templom déli ol­dalkápolnájában egy puha mészkőből készült férfi szent torzóját találta meg. 166 A töredék a kerítésfal és a templomfal közötti betöltésben volt 167 1971-ben Zolnay a kerengő nyugati oldalán egy angyalszárnyas homokkőtöredéket is talált 168 Remete Szent Pált áb­rázolja az a zárókő, amely a Lövőház utca — Fény ut­ca sarkán állt épület bontásából került elő. 169 Ugyanitt egy Újlaki-címeres zárókövet is találtak. 170 A két zá­rókő mérete és körtelemeze közel azonos, az Újlaki­címeres elemzése alapján nem készülhettek az 1410­es éveknél korábban. 1 A budaszentlőrinci kolostor egyik szentségházának töredékét régóta jól ismer­172 jük. Egy másik szentségháztöredéket Zolnay is ta­lált 173 (20. kép). A kőanyagot az 1970-es években egy Ágostházi által vezetett VATI-munkacsoport tekintet­te át 174 Feltétlenül említést érdemel az a zöldmázas kályhacsempe-töredék, amely egy felhúzott csuklyájú pálos szerzetest ábrázol. 175 Az 1965-ben emelt ház­176 nak az udvarán került elő az a zöldmázas kályha­csempe-töredék, amelyen leengedett csuklyás pálos szerzetes látható. 177 A háromhajós templom déli oldalkápolnájának eredeti téglapadlója 1934-ben sőt még 1949-ben is 178 179 megvolt. Mintás darabjaiból mára már csak né­hány maradt meg. A díszített téglák egy része még a használat idején tönkre mehetett, ezeket azután sima padótéglákkal pótolták, ahogy ez az 1934-es és 1949­es feltárások idején még megfigyelhető volt Az ásatások 1993-ban is folytatódnak. Remél­hetőleg néhány év múlva eljut odáig a kutatás, hogy majd egy teljességre törekvő összefoglaló mű szület­hessek a budaszentlőrinci pálos kolostorról.

Next

/
Thumbnails
Contents